A bíróságoknak az ítélkezés során jövőre figyelemmel kell lenniük a jogszabályok preambulumában megfogalmazott célokra, illetve az előterjesztő indokolására – így változik az alaptörvény, s ennek megfelelően módosítják a jogalkotásról szóló törvényt is. Ezzel két baj van: egy törvénynek vagy van preambuluma, vagy nincs – sokszor nincs –, az indokolást pedig a közlönyben kihirdetett szöveg nem tartalmazza. Az ügyek mögött pedig többnyire emberek vannak…

„A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az alaptörvénnyel összhangban értelmezik” – így szól a hatályos alaptörvény. Amivel önmagában talán nem is lenne semmi gond, de ha belegondolunk abba, hogy a különféle rendelkezések többek között a polgárok, a vállalkozások, a társadalmi szervezetek számára állapítanak meg jogokat és kötelezettségeket, akkor világos, bárki számára egyértelmű szabályokat kellene megfogalmazni.

Ezt írja elő a Fidesz 2010-ben elfogadott jogalkotási törvénye is, amely szerint a „jogszabálynak a címzettek számára egyértelműen értelmezhető szabályozási tartalommal kell rendelkeznie”. Ha így van, vajon mi szükség arra, hogy az alaptörvény a bíróságok számára külön rendelkezést tartalmazzon? A címzettek ugyanis általában mi, magyar állampolgárok vagyunk, s a jogrendszer bizonytalanságait is mi szenvedjük el.

A „gránitszilárdságú” alaptörvény hetedik módosítása meg tovább cifrázza a dolgot: a „jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni”. De mi van, ha egyszerűen nincs preambulum?

Most mindössze két példát hozunk elő: a gyülekezési jogról és a választási eljárásról szóló törvénynek sincs ilyen bevezető része, az előbbi ráadásul alig néhány hete lépett hatályba, s máris értelmezési kérdések merültek fel. Egy forrásunk szerint tüntetést a rendőrség szerint kizárólag az ügyfélkapun keresztül, elektronikus formában lehet bejelenteni, de ilyesmiről a jogszabály nem rendelkezik. Miként arról sem, hogy egy demonstráció mennyi ideig tarthat. A rendőrség álláspontja, hogy legfeljebb három hónapig.

Na, ezután majd jöhet a bíróság, s vizsgálhatja a nem létező preambulumot, meg keresgetheti a parlament honlapján a gyülekezési törvényhez fűzött indokolást, illetve kutakodhat az alaptörvényben, hátha mindezek alapján tud valami okosat mondani. Ez azért eléggé szerencsétlen helyzet. És most csupán egyetlen jogszabályról, illetve az azzal kapcsolatban felmerült értelmezési kérdésekről beszélünk.

Vajon elvárható-e a jogkereső polgároktól, akik az ügyek mögött állnak , hogy mondjuk saját alkotmányos alapjoguk gyakorlása kapcsán megkeressék egy adott jogszabály indokolását – erre mellesleg csak a törvények esetén van esély –, illetve tanulmányozzák annak gyakran nem létező preambulumát, s mindezt vessék össze az alaptörvénnyel? Aligha. Ugyanakkor az sem nem lehet cél, hogy mind többen kényszerüljenek jogban járatos szakemberek közreműködését kérni, akiknek mellesleg ugyanúgy gondot okozhat, hogy megfejtsék, vajon mit akart mondani a „költő”.

Igaz, a jogalkotási törvény napokban beterjesztett módosítása tartalmazza, hogy a jogszabály tervezetéhez fűzött indokolást nyilvánosságra kell hozni. De ez elég viccesnek tűnik, mert elvileg a jogszabály előkészítője a ma hatályos rendelkezések szerint is „a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló törvényben meghatározottak szerint gondoskodik arról, hogy a jogszabály tervezete megismerhető és véleményezhető legyen”.

Mégsem gondoskodnak róla. A jogszabályok töredékét bocsátják ugyanis társadalmi egyeztetésre, és a törvénytervezetek döntő többségét akkor ismerhetjük meg, amikor azokat beterjesztik a parlament elé. Miközben a Fidesz saját törvénye írja elő, hogy a „jogszabályok előkészítése során biztosítani kell az egyeztetések átláthatóságát, azok minél teljesebb körű nyilvánosságát”. De általában nincs egyeztetés, ezért teljesen közömbös, hogy egy nem létező folyamatban mi történik a jogszabályok indoklásával.

Amikor két nap alatt lezavarták a lakástakarék-pénztárak kivégzéséről szóló előterjesztést – hogy csak egy legutóbbi esetre hivatkozzunk –, akkor mit papolnak a jogszabályok előkészítésének nyilvánosságáról, az indokolás közzétételének kötelezettségéről, a jövőre a Magyar Közlöny mellékleteként kiadandó Indokolások Táráról? A kétharmad úgyis azt csinál, amit akar.

Tisztább viszonyokat azzal lehetne teremteni, ha a jogszabályok a polgárok – és más jogalanyok – számára valóban egyértelműen értelmezhető tartalommal születnének meg. Úgy tűnik, a hatalomnak nem ez az érdeke.

(Fotó: 24.hu)