Rossz nyelvek szerint a koronavírus-járványt Orbán Viktor sajátos módon igyekszik kihasználni: egy péntek este benyújtott törvényjavaslat szerint a parlament szerepét a veszélyhelyzet idejére – amelynek megszüntetéséről a kormány dönthetne – nagyjából lenulláznák, és minden hatáskört tulajdonképpen a miniszterelnökre ruháznának át. Ami tényleg lehet akár az elnöki rendszer felé vezető első lépés.

A harmadik magyar köztársaság – már ha egyáltalán szabad a köztársaság fordulatot használni – történelmében alighanem példa nélküli lépésre készül a kormány. Egy, a parlamenthez pénteken benyújtott törvénymódosítás szerint a koronavírus-járványra tekintettel sajátos szabályokat vezetnének be, és az országgyűlés a veszélyhelyzet idejére gyakorlatilag lemondana minden jogosítványáról. A fideszes kétharmad ezt talán már hétfőn meg fogja szavazni, feltéve, hogy az ellenzék is belemegy a Házszabályban megfogalmazott különleges eljárásba. Bíznunk kell abban, hogy a parlamenti ellenzék a különleges jogrend tárgyi és/vagy időbeli hatályát képes lesz keretek közé szorítani.

De miről is van szó? A kormány veszélyhelyzetben rendeleti úton felfüggesztheti egyes törvények alkalmazását, a törvényekben foglalt szabályoktól eltérhet, s egyéb rendkívüli intézkedéseket hozhat. Valamiféle garanciális elem az előterjesztésben, hogy mindezekkel a lehetőségekkel a kabinet a humánjárvány megelőzése, felszámolása, káros hatásainak elhárítása céljából élhet.

Ezzel nem is lenne baj, de amennyiben a javaslatot elfogadják, a kormánynak a veszélyhelyzet kihirdetése után elfogadott rendeletei egyelőre beláthatatlan ideig hatályban maradnak. A kabinet ráadásul újabb intézkedéseket tehet anélkül, hogy azokról a parlamentnek döntenie kellene, miközben az általános szabályok szerint a különleges jogrendben született rendeleteket az országgyűlésnek 15 napon belül meg kellene erősítenie.

A javaslat célja – olvasható az előterjesztés indokolásában –, hogy a kormány akkor is szabadon dönthessen, ha a parlament a járvány miatt esetleg nem tudna ülésezni. Viszont ezek a rendkívüli szabályok más veszélyhelyzetben nem alkalmazhatók – emelik ki a törvénytervezetben. Reméljük, hogy ezt komolyan is gondolják.

Egyébként az Alkotmánybíróságra kivételes rendelkezés vonatkozik: veszélyhelyzetben a testület „teljes ülése (...) elektronikus kommunikációs eszköz igénybevételével is megtartható”. Ha pedig ez kivitelezhető, miért nem terjesztik ki ezt a lehetőséget az országgyűlésre is? Akkor nem kellene magyarázkodni, hogy miért van szükség a rendeleti kormányzás bevezetésére.

Mellesleg az sem érdektelen, hogy a veszélyhelyzet fennállásának időtartamát, illetve a különleges jogrendre hivatkozással hozott rendeletek érvényességi idejét a javaslat szerint tulajdonképpen a kormány maga határozhatja meg. Igaz, a tervezet szerint az országgyűlés időközben ezt felülírhatná, ám a jelenlegi helyzetben ez gyakorlatilag kizárható, tehát a miniszterelnök példátlanul nagy hatalmat élvez.

„Az Országgyűlés tudatában van annak, hogy vészterhes időkben felelős döntéseket kell hozni” – írják a javaslat indokolásában. Kérdéses, hogy a törvényhozás szerepének teljes kiüresítése ilyen felelős döntés-e? Némi gyanakvásra ad okot az is, hogy a honvédség egyre fontosabb feladatokat kap, így nehezen érthető a stratégiai jelentőségű cégek felügyeletének katonák közreműködésével történő átvétele.

Egyes vélemények szerint egy jogállamban ez nem túl szerencsés lépés, és ha már mindenképpen szükségét látják például a villamosenergia- vagy vízszolgáltatók, az élelmiszer-beszállók vagy a nagy kereskedelmi üzletláncok szoros kontrolljára, a katonai törzsek helyett inkább civil szakértőket kellett volna bevonni. Nem véletlen, hogy rossz nyelvek szerint ez egyfajta kísérlet lehet arra, miként lehet a végrehajtó hatalom szerepét a parlament rovására jelentősen erősíteni.

Most ugyanis gyakorlatilag rendeleti kormányzást vezettek be, amely egyelőre bizonytalan – a kormány szándékaitól függő – ideig maradhat fenn. Ez talán egy kísérlet lenne, miként térhetnénk át a prezidenciális – elnöki – kormányzásra? A miniszterelnök akkor lényegesen kevésbé függ a hatalom ellensúlyát képező választott népképviseleti szervektől, miként most, és  – igaz, egyelőre átmeneti ideig – még a büdzsén belüli átcsoportosításokra is húsz perces ülés alatt erre a költségvetési bizottságtól felhatalmazást kapott. Ki tudja majd követni, hogy a közpénzek útja ezek után miként alakul, és kik juthatnak többletforráshoz.

A miniszterelnök különben tetszése szerint – és szintén kevésbé átlátható módon – állíthatja fel speciális munkacsoportok sorát, s rendelhet ki egyenruhás komisszárokat egyes, részben magántulajdonba levő vállalatokhoz. Mellesleg valami hasonló történik az önkormányzatoknál is, amelyeknél a polgármester a képviselő-testület megkérdezése nélkül hozhat döntéseket, ás átírhat bármilyen, visszaélve a hatalmával

Mindezt kizárólag a koronavírus-járvány indokolja, vagy igazuk van azoknak, akik gyanakvással figyelik az eseményeket, és az elnöki rendszerre való áttérésnek csupán egy kísérleti időszakát vélik felfedezni?

Áder János államfő megbízatása 2022 tavaszán lejár, így tulajdonképpen időszerű lehet a gondolkodás: ne terjesszék-e ki a köztársasági elnök hatásköreit, s erről még a jelenlegi parlament dönt. A kétharmad még végszóra azt is megteheti, hogy a 10-15 éves politikai ambícióit emlegető miniszterelnököt ülteti az elnök székébe. Reméljük, hogy ez csak gondolatkísérlet, de tapasztalhattuk: ha Orbán személyes álmairól van szó, semmi nem drága...

(Fotó: AFP – Orbán Viktor és Áder János))