A stílus maga az ember – mondta akadémiai székfoglaló beszédében a francia Georges-Louis Leclerc de Buffon gróf vagy 270 éve. Ezért magunk is tartózkodunk Orbán Viktor minősítésétől, hanem beérjük azzal, hogy alább idézünk tőle, miért utálja a liberálisokat. Minden kommentár nélkül legfeljebb arra a szólásra emlékeztetünk, hogy a miniszterelnök gyakran úgy viselkedik, mint az elefánt a porcelánboltban.

„A magyar és a lengyel erők Brüsszelnél megállították a brüsszeli liberális erők támadását (...), de ezeket a libernyákokat, akikkel vitatkoznom kell, elviszem a hátamon” – ezt nyilatkozta szokásos pénteki, a közszolgálati, de inkább (párt)állami rádióban elhangzott interjúban Orbán Viktor miniszterelnök. A kormányfő az Európai Unió tanácsában a következő hétéves költségvetési ciklusról, illetve a gazdaságmentő csomagról folytatott vita kapcsán fogalmazta meg ezt a sarkos véleményt.

Most tulajdonképpen még vissza is fogta magát, mert korábban kifejtette: „olyan, hogy liberális, olyan nincs is”. A liberális szerinte nem más, mint „diplomás kommunista”. Ráadásul úgy véli, a nemzetközi baloldal, Washington és Brüsszel nemzetközi politikába beépült liberális hálózatai jelentik a legnagyobb veszélyt a közép-európai térség békés, nyugodt életére és gazdasági eredményeire.

Magyarországot egyébként a volt kommunistákból álló kormány vitte csődbe a liberális politikájával, és „ha megfogadtuk volna a tanácsukat, akkor most Magyarország egy kórteremben feküdne, IMF- és brüsszeli hitelek csövei lógnának minden végtagjából, és Soros György kezében lenne a hitelek csapja”. Mi azonban megtanultuk – tudatta Orbán –, hogy Európa nem Brüsszelben van.

Korábban azt hittük – nyilatkozta egykor a miniszterelnök –, hogy Európa a mi jövőnk, ma már azonban tudjuk, hogy mi vagyunk Európa jövője, és nem ülünk fel a liberális meséknek, hanem a magunk szabályai és döntései szerint élünk. Hiszen „Európa gazdag, de gyenge, ez a lehető legveszélyesebb kombináció. A magyar emberek döntöttek: az országot meg kell védeni”.

Kitől is? Természetesen Sorostól, aki a világ első számú oligarchája, és „maffiaszerű, fedett hálózati módszerekkel finanszíroz NGO-nak mondott civil szervezeteket, csoportokat, aktivistákat, és politikusokat vásárol meg”. Ha azonban „azt akarjuk, hogy itt száz év múlva is keresztény, magyar és európai kultúra legyen, akkor most kell az európai kultúrharc örvénylésében hidegvérrel és szenvtelen célratöréssel, tapodtad sem hátrálva védeni kulturális mivoltunkat, identitásunkat és szuverenitásunkat”. Ezzel a nemzetvezetőnk nyilván az uniós bevándorláspolitikára is utalt.

„Nekünk magyaroknak akkor van jövőnk, ha magyarok maradunk (...). Ha ma azt mondják valakinek, hogy Magyarország, az Budapestre, a Balatonra, a szép magyar nőkre, a gulyáslevesre és a jó borokra gondol. Antikommunisták vagyunk és hazafiak. Szenvedélyesen szeretjük Magyarországot, és készek vagyunk, hogy mindent megtegyünk érte” – ezt is Orbán mondta. Meg azt: „haza csak addig van, amíg a hazafiak többen vannak, mint a muszkavezetők, az idegen zsoldban állók, a mindenkori nemzetközi brigádok tagjai együttvéve”.

Érdekes, hogy 1998 tavaszán a miniszterelnök másként gondolkodott. „Nem azért dolgozott-e az elmúlt nyolc évben a társadalom, hogy soha többé ne legyen olyan kormányfője Magyarországnak, aki nyugodtan kijelentheti: rajta kívül nincs más alternatíva. Aki ezt állítja, az nem kormányozni, hanem uralkodni akar”. Jó pár évvel később, 2015-ben viszont azt vallotta: „nix ugribugri, végig dolgozzuk a hátralévő három évet”.

Ezzel még nem is lenne baj, de mára oda jutottunk, hogy Orbán gyakorlatilag teljhatalmat élvez. Ráadásul azt is kijelentette, hogy a következő tíz évben olyan miniszterelnöknek kell az ország élén állnia, aki megérti: vannak, akik „gyűlölnek minket, nem túlzok”, amiért hazánk nem fogad be menekülteket, ráadásul „egy Soros György nevű magyar áll mögöttük”, és tőle kapják a fizetésüket.

Ígértük, tartózkodunk a minősítéstől, ezért nem kommentáljuk a miniszterelnök kijelentéseit. Ha úgy gondolja, hogy a Soros-bérencezés, a brüsszeli intézmények és a liberálisok elleni folyamatos támadás, egy EU-tagállam vezetőjének lefickózása vezet célra, lelke rajta. Mindezzel kapcsolatban csak annyi jut eszünkbe, hogy a saját szavai szerint a fél életét edzőtáborokban és öltözőkben töltő miniszterelnök megrekedt az ott elfogadott kommunikáció szintjén.

A nemzetközi diplomáciában meg Orbán marad egy fura fenegyerek, aki zsebre dugott kézzel úgy viselkedik, mint az elefánt a porcelánboltban. Libernyákok, azért féljetek, mert a kétségkívül sportos alkatú miniszterelnökünk a hátán visz el titeket!

(Fotó: MTI EPA/JOHN THYS)