Alighanem alkotmányellenes helyzetet teremtett a kormány, mert az alaptörvényben is rögzített sztrájkjogot a pedagógusok esetében teljesen kiüresítette, így a tanárok számára nem marad más eszköz az érdekeik érvényesítésére, mint a polgári engedetlenség. Aki viszont ezzel a lehetőséggel él, az azonnali kirúgást kockáztatja. A napokban egyes intézményfenntartók meg is váltak néhány „renitens” oktatótól.
„Törvényben meghatározottak szerint a munkavállalóknak, a munkaadóknak, valamint szervezeteiknek joguk van ahhoz, hogy egymással tárgyalást folytassanak, annak alapján kollektív szerződést kössenek, érdekeik védelmében együttesen fellépjenek, amely magában foglalja a munkavállalók munkabeszüntetéshez való jogát” – derül ki az alaptörvényből. A munkabeszüntetés tehát valóban nem korlátozhatatlan alapjog, viszont ha a sztrájkjogot a szükségesség és arányosság elvének megsértésével szűkítik, az az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlata – de talán még a magyar Alkotmánybíróság – szerint is erősen kifogásolható.
Azzal tehát nincs semmi baj, ha az életet, az egészséget, a testi épséget vagy a környezetet közvetlenül és súlyosan veszélyeztető, vagy elemi kár elhárítását akadályozó munkabeszüntetést megtiltanak. De a pedagógusok esetében ilyesmi szóba sem jöhet, miközben a tanárok gyakorlatilag nem sztrájkolhatnak. Illetve mégis, de milyen munkabeszüntetés az, amikor – a még elégséges szolgáltatásra hivatkozva – a közoktatási intézményeket a törvény erejénél fogva folyamatosan működtetni kell, gondoskodva például a diákok felügyeletéről, a tanórák legalább felének megtartásáról? Ez minden, csak nem valódi nyomásgyakorlás, mint az érdekérvényesítés valódi eszköze.
Így nem meglepő, hogy jobb híján a tanárok más megoldást kerestek: a polgári engedetlenséget. Jó azonban tudni, hogy aki akár kétségkívül méltányolható bérköveteléseinek a hatályos szabályok megszegésével kíván nyomatékot adni, vállalja ennek összes következményét, ami az ilyen akciók előre látható hatása lehet. Idézzük a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényt: amennyiben valaki a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi, annak munkaviszonyát azonnali hatállyal megszüntethetik.
Ezzel a rendelkezéssel sajnos nem lehet mit kezdeni, mert aki csak néhány órára is megtagadja a munkavégzést, azt rapid módon ki lehet rúgni, hiszen ez a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettség megszegése. Igaz, ez nem kötelező, ám lehetséges szankció. A jogszabályban még olyasmi sem szerepel, hogy a következmények megállapításánál mérlegelni kell. Csakhogy azt sem tiltja semmi, hogy a munkáltató – a pedagógusok évek óta tartó kilátástalan küzdelmét látva – tanúsítson némi elnézést. Mondjuk érjék be azzal, hogy az „elbliccelt” órákra ne fizessenek bért, viszont ne fenyegessenek senkit, hogy egy-egy ilyen óra után másfélszeres illetményt vonnak le, ami kifejezetten törvénysértő.
Mellesleg arról sem kellene megfeledkezni, hogy amikor februárban – a Covid-járványra hivatkozva – rendeleti úton hozták meg a pedagógusok sztrájkjogát korlátozó szabályokat, éppen folyt a bírósági eljárás a még elégséges szolgáltatás meghatározásáról. Valószínűleg ez sem tetszene az emberi jogi bíróságnak, mert ott nem szeretik, ha még jogerősen el nem bírált ügyekben dönt a kormány. Arról nem is beszélve, hogy a járványhelyzetre hivatkozva alkotott – elvileg átmeneti – rendeletet később törvénybe foglalták, miközben azóta az orosz-ukrán háborúval vagyunk elfoglalva.
Mindenesetre érdeklődéssel várjuk, mit szól ehhez az egészhez az Alkotmánybíróság, mert a testülethez érkezett már beadvány a munkabeszüntetéssel kapcsolatos aggályok ügyében. Azután kérdéses lehet, mire jutnak a kirúgott tanárok a munkaügyi bíróságon, hiszen ilyen keresetekről is tudni. Talán ott megállapítják, hogy egy-két elmaradt óra miatt – az esetek összes körülményeire figyelemmel – a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetése nem tekinthető arányos jogkövetkezménynek.
A legszomorúbb az azonban az egészben, hogy a kormány az egész pedagógustársadalmat megalázza ezzel a szánalmas színjátékkal. Aki a polgári engedetlenség eszközéhez nyúl, tisztában van azzal, hogy jogszabályt sért, és vállalja ennek következményeit. A figyelemfelhívás ez esetben primátust jelent. A tiltakozó akcióknak azonban csak akkor lehet sikere, ha a társadalom jele része azzal szimpatizál és szolidaritást vállal, Varsóban, Párizsban, Berlinben ezt tapasztaljuk.
Fotó: a Budapest XIV. kerületi Teleki Blanka Gimnázium több tucatnyi tanára csatlakozott a polgári engedetlenségi mozgalomhoz, Facebook)
