Ha nincs a bírósági végrehajtói kar elnökéhez és a volt igazságügyminiszter-helyetteshez kapcsolódó korrupciós ügy, talán soha nem foglalkozik a sajtó azzal, hogy a sokszor önhibájukon kívül utóbb megfizethetetlen adósságba keveredett embereken mennyit keres az a korrupt végrehajtó, aki sok-sok milliót fizetett az állása elnyeréséért. Ez egyébként biztos üzlet, ami egyes végrehajtói irodák számára évente akár több 100 milliós nettó bevételt is eredményez.

A Völner–Schadl-ügyként emlegetett korrupciós botrányba keveredett végrehajtók zöme – a hétből hatan ismerték el a bűnösségüket – sajtóhírek szerint összesen közel 1 milliárd forintos profitot termeltek 2021-ben. Volt tehát miből kifizetniük a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar elnökének azt a több mint 800 millió forintot, amit a vád szerint Schadl György azért kapott, mert elintézte, hogy valaki végrehajtó lehessen. Mellesleg az elnök saját és a feleségével közös irodája ugyanebben az esztendőben összesen legalább 750 millió forintos nettó árbevételt termelt. Völner Pál volt igazságügyminiszter-helyettes ezekre az összegekre figyelemmel tulajdonképpen aprópénzt kapott, hiszen be kellett érnie 83 millióval.

De valóba ekkora üzlet a végrehajtás? Ami egészen biztos: a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága – alapvetően egy 2001-es IM-rendeletből kiindulva, azt pontosítva – egy 2021-ben született rendeletében rögzítette, hogy az önálló bírósági végrehajtói álláshelyek száma 227. Ennek a bonyolult nevű intézménynek a feladata, hogy stabil és kiszámítható működési és szabályozási környezetet teremtsen olyan kiemelt ágazatok számára, mint a szerencsejáték-szervezés, a dohányügy, a kiberbiztonság, a bányászat és a földtani tevékenységek, valamint a bírósági végrehajtók és a felszámolói szervezetrendszer hatékony működésének biztosítása. Furcsa mix, de ez nem tárgya a dolgozatunknak.

Ennél érdekesebb, hogy ennek a 227 önálló bírósági végrehajtónak – és persze az őket segítő végrehajtó-helyetteseknek, valamint az irodájuk más alkalmazottainak – mennyi üggyel kell megbirkóznia. A kar honlapján „természetesen” nem leltünk fel erre vonatkozó részletes információt. Így be kell érnünk egy 2019-ben készült doktori értekezéssel, amely szerint az önálló bírósági végrehajtóknál már 2018-ben is nagyjából 734 ezer ügyet tartottak számon, amelyek közül különben 300 ezer volt az újraindul esetek száma.

A végrehajtó részvételével behajtani remélt tőkekövetelés 2018-ban 666 milliárd volt, amiből 215 milliárd be is folyt. És akkor ne is részletezzük tovább, mert a történet követhetetlenné válik. Érjük be annyival, hogy amennyiben az irodák között igazságosan elosztjuk a végrehajtandó és sikerrel behajtott összeget, az egyenként csaknem egymilliárdot jelentett.

Ez persze így nem teljesen igaz, hiszen a fővárosban, illetve az ország különböző régióiban bizonyosan más-más összeggel kell számolni, de területi bontásban nem találtunk adatokat. Nem mellesleg ennek a bizonyos, irodánkénti átlagosan csaknem egymilliárdnak mondjuk a 10 százaléka landol a végrehajtónál, de sok ember beérné az évi 100 milliós bevétellel is. Amúgy a végrehajtók – akik akár 20-40 emberrel dolgoznak – még ezzel az utóbbi szerény összeggel számolva is ki tudnak venni osztalékként havi legalább 2-4 milliót. A Schadl család két érdekeltségének 2021-ben viszont a nettó árbevétele 750 millió volt.

Egyébként a végrehajtói kar honlapján most 17 és fél ezer ingatlant, 1700 földterületet és 360 ingóságot hirdetnek árverésre. Ez összesen sincs 20 ezer, de azt nem árulják el, hány alkalommal kezdeményeztek pénzkövetelés iránti behajtást például a fizetés, a nyugdíj vagy az adós bankszámláján szereplő összeg terhére. Így csak valószínűsíteni lehet, hogy ez utóbbi tétel teszi ki a végrehajtási eljárások döntő többségét, amivel olyan túl sok munka talán nincs.

Mindezek tükrében nézzük, a végrehajtók a közreműködésükért mennyit követelhetnek. A végrehajtási ügyértékhez igazodó munkadíj összege 100 ezer forintot meg nem haladó ügyérték esetén 9 ezer forint, de bármekkora, például a folyószámlára vonatkozó pénzkövetelés esetén is legfeljebb 1 millió lehet. Erre jön még 50, bizonyos esetekben, például amikor a tartozás az adós bankszámláján található összegből fedezhető, 30 százaléknyi költségátalány, plusz a készkiadások és egyéb tételek. Sikeres végrehajtás esetében jár még a jutalék, ami 5 millió forintig 8 százalék, vagyis maximum 400 ezer. Ha ragaszkodunk ehhez az 5 millióhoz, ennek bankszámláról való behajtása – igen kevés erőfeszítés mellett, a mindenféle külön felszámolható összeggel együtt – hoz a konyhára több mint félmillió forintnyi nettó bevételt.

De az adósnak azt is érdemes megfontolnia, ha csupán 100 ezer forintot nem térít meg önként, mert emiatt – a végrehajtás elrendelésével és foganatosításával kapcsolatos valamennyi költségre tekintettel – mindjárt 160-170 ezret kell leperkálnia. Már ha a fizetéséből, a nyugdíjából vagy a bankszámlájáról vonható le a tartozás.

Ennél bonyolultabb a helyzet, amennyiben a követelést ingóságok vagy ingatlanok lefoglalása, majd értékesítése útján lehet behajtani. A végrehajtó persze ezzel sem jár rosszul, mert csak azért 16 ezer forint üti a markát, ha kimegy az adós lakására körülnézni, és gyorsan végez, mert minden további megkezdett óra után jön még 9 ezer. Ha pedig készkiadásai merülnének fel – például a lakás feltörése, majd lezárása, az ingóságok elszállítása és tárolása –, arra is igényt tarthat. Amennyiben valakit kilakoltatnak, és a végrehajtó megjelenik a helyszínen, azért ugyancsak külön kell fizetni. Ehhez persze társulnak még egyéb, a terjedelem kímélése okán nem részletezett további pénzek. És a behajtási jutalék sem jelképes összeg, ami 30 milliónál már 1,3 millió. Szóval egyetlen 30 milliós tartozáson is lehet igen szépen, nagyjából másfélmillió körül keresni.

A végrehajtókra természetesen szükség van, mert ha valaki nem teljesíti a kötelezettségeit önként, annak kikényszerítése érdekében elkerülhetetlen az állami kényszer alkalmazása. Legfeljebb azon érdemes elgondolkodni, hogy erre a jelenlegi megoldás a legjobb-e. Aggályos szerintem a hatályos végrehajtási törvény is, mert elfogultnak tűnik a végrehajtó javára, az adós hátrányára. Ezért is vetődött fel nálunk a választás előtt, az igazságügyi reformot előkészítő ellenzéki kabinetben korábban, hogy a végrehajtási eljárás kerüljön vissza a bíróságokhoz, mert ez a mai „maszekolás” lehetőséget ad az ügyeskedésre. Egyébként meg a rendszer sokkal átláthatóbb lenne, ha a végrehajtó nem egyéni vállalkozó, hanem állami alkalmazott lenne.

(Fotó: Melegh Noémi Napsugár / Telex. Megbilincselve, vezetőszáron kisérték Schadl Györgyöt a bírósági tárgyalásra.)