A büntetőjog szabályainak megállapítása az uniós tagállamok hatásköre, de azért nem úgy működik a rendszer, hogy költségvetési okokból jogerősen elítélt embercsempészek sorát szabadítjuk akár az EU-n kívüli világra is. Ennek máris következményei vannak.Köztörvényes bűnözőket nem lehet gazdaségi megfontolásokból szélnek ereszteni.
Úgy tűnik – és ezt tekinthetik önkritikának is –, hogy a jog világa iránt érdeklődő magánembereknek, illetve még inkább a gyakorló jogászoknak nagyobb figyelmet kellene fordítaniuk a Magyar Közlönyre, mert akkor nem most pattan ki az embercsempészek tömeges szabadítása miatti botrány. Április 27-én jelent meg ugyanis az az embercsempészet miatt elítéltek reintegrációs őrizetéről szóló kormányrendelet, amely nemcsak a józan ésszel, hanem a büntetőjog általános alapelveivel is szembe megy.
A hatalmi ágak függetlenségének elvét sérti ugyanis az, hogy a kormány jogerős bírósági ítéletek sorát írja felül. Vegyünk pár példát: öt évet kapott egy lett állampolgárságú férfi, akit mellékbüntetésként 10 évre kiutasítottak Magyarországról. Ő most mehet világgá. És számos hasonló ügyben elítélt külföldi is részesül ilyen kedvezményben.
Mert miről is van szó? Azt a nem magyar embercsempészt, akit a hatályos törvények alapján végrehajtható szabadságvesztésre ítéltek, minden mérlegelés nélkül reintegrációs őrizetbe kell helyezni, s őt ugyanakkor kötelezik arra, hogy 72 órán belül hagyja el Magyarország területét. Az e rendelet szerinti „reintegrációs” őrizet időtartama alatt elektronikus távfelügyeleti eszköz nem alkalmazható, szóval fogalmunk sem lehet róla, hogy a sajátos szabályok szerint elbocsátott elítélt azon a bizonyos 3 napon belül éppen hol tartózkodik.
Ez az intézkedés nagyjából egyenértékű a kiutasítással, amelynek végrehajtását, amennyiben a bv. országos parancsnoka a szabadságvesztés végrehajtásának félbeszakítását kezdeményezte, a bíróság által elrendelt kiutasítást hatósági kísérettel kell végrehajtani, ha ehhez nemzetbiztonsági, nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettségvállalás érvényesítése, illetve a közrend vagy a közbiztonság védelme érdekében szükség van. Csakhogy ezt a rendeletet az új jogszabály felülírta. Vagyis a kiszabadult embercsempész önkéntes jogkövető magatartásában bízunk. Bízhatunk?
Folytassuk a sort: „Az e rendelet szerinti reintegrációs őrizet végrehajtásának helye az elítélt Magyarországot megelőző, korábbi szokásos tartózkodási helye szerinti állam területe, vagy ha az nem ismert, az állampolgársága szerinti állam területe”. Arról viszont szó sem esik, hogy a magyar hatóságoknak tájékoztatniuk kellene azt az országot, amelynek polgárát a jogerősen kiszabott büntetés kitöltése előtt kilökték a börtönből, mert a további fogva tartása túl sokba kerülne nekünk. Ráadásul a bíróság által kiszabott büntetést ki kellene tölteni, és csak utána jöhetne adott esetben a kiutasítás.
Nézzük megint a hatályos jogot: az elítéltnek nem kell feltétlenül nálunk ülnie, mert a szabadságvesztés végrehajtása más országnak átadható. Csakhogy ez akkor történhet meg, ha a „külföldi állam kötelezettséget vállal a büntetés még végre nem hajtott részének végrehajtására”. Mondjuk a reintegrációs őrizetre, már ha az érintett országban egyáltalán létezik ilyen jogintézmény. Viszont nem tudni, hogy a magyar börtönökből szabadított embercsempészek ügyében született-e más államokkal bármilyen megállapodás a büntetés végrehajtása ügyében.
Mi is az a reintegrációs őrizet? Ennek magyarázata – a szabadságvesztés-büntetés céljának elérése mellett – a társadalomba való́ visszailleszkedés elősegítése. Lényege, hogy az arra jogosult és érdemes személyek hazamehetnek, s a nagyobb részben kitöltött büntetésük hátralevő része alatt otthonukban távfelügyeleti eszközzel (elektronikus lábbilinccsel) történő ellenőrzés mellett tartózkodhatnak. A reintegrációs őrizet időtartama 10 hónap, azonban ha gondatlan bűncselekmény elkövetése miatt ítéltek szabadságvesztésre valakit, akkor legfeljebb egy év. De mi köze ennek a szabálynak az embercsempészekhez?
Lássuk az előzményeket. Az embercsempészekről csaknem két héttel ezelőtt beszélt Gulyás Gergely kancelláriaminiszter először a nyilvánosság előtt. Kifejtette, azt a problémát kell megoldani, hogy az adófizetők pénzén 2500-2600 külföldit tartanak itt börtönben. Ez drága mulatság, mert egy kormányközeli lap tavaly novemberi közlése szerint személyenként évi négy-ötmillióról, vagyis napi 12-13 ezer forintról lehet szó. A fegyintézetek ráadásul zsúfoltak, ezért lehetővé tették több száz – egyes adatok szerint legalább hétszáz – embercsempésznek az országból való távozását.
A magyar döntés olyannyira kiverte a biztosítékot Ausztriában, hogy az Orbánék által rájuk szabadított bűnözők miatt dühöngenek. Alexander Schallenberg külügyminiszter ezért bekérette a magyar nagykövetet. Az ügynek máris súlyos következménye lett: bekeményítettek az osztrákok a Magyarországon szabadon engedett embercsempészek miatt, mert Ausztria megerősítette az ellenőrzést a keleti határán. Ezért lehet órákig sorban állni mondjuk Hegyeshalomnál.
„Ellentétben a schengeni megállapodás szellemiségével, már hónapok vagy évek óta látjuk azt, hogy az osztrákok nehezítik magyar és más állampolgárok belépését Ausztriába, és miközben az osztrákok szabadon jöhetnek be Magyarországra várakozás nélkül, addig a magyarok esetenként hosszú várakozást követően léphetnek csak be Ausztriába” – mondta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter.
Én meg jogászként azt állítom: az embercsempészekkel kapcsolatos hazai döntés szinte bizonyosan szembe megy a a hazai és a nemzetközi joggal. Kicsinyes bosszú lenne, ha ez azért történne, mert „Brüsszel” nem finanszírozta a magyar határkerítést, s emiatt most embercsempészek sorát zúdítjuk Európára.
(Fotó: Attila Kisbenedek / AFP. Simon Tisdall, a Guardian külügyi kommentátora azt írta a brit lapban, hogy „bontsátok le ezeket a falakat, vagy szokjatok hozzá a félelem, az elkülönülés és a megosztottság világához”.)
