Jelentős költségvetési megtakarítást eredményez a kormány szerint az, hogy az embercsempészet miatt jogerősen elítéltek 90 százalékát szabadon bocsátották. A 2300 fő kiengedésével a börtönöknek az Emberi Jogok Európai Bírósága által kifogásolt túlzsúfoltságát ezzel ingyen megszüntethetik. De senkit nem érdekel, hogy utána jöhet a vízözön...

Az elítélt külföldi embercsempészek kiengedése a börtönből, és ezzel együtt a reintegrációs őrizetük elrendelése jelentős költségvetési megtakarítást eredményezett, és csökkentette a büntetés-végrehajtási intézmények zsúfoltságát is – ezt közölte az ATV Híradóval a Belügyminisztérium. Az elfogott külföldi embercsempészeknek így 90 százalékát, összesen 2290 elítéltet engedett szabadon egy év alatt a kormány.

Bakondi György, a miniszterelnök belbiztonsági főtanácsadója – még korábban Tusnádfürdőn – azt mondta, a veszélyes embercsempészeket nem, csak a sofőröket hagyták futni. Szerinte viszont azokat, „akik súlyosabb cselekményt követtek el, megpróbáltak elgázolni valakit, vagy fegyvert használtak, ők nincsenek az elengedettek közt, ők börtönben vannak”.

A Belügyminisztérium persze az ATV-nek adott válaszában azt már nem részletezte, hogy kiket illet meg a háborús veszélyhelyzetre hivatkozva tavaly kihirdetett rendeletben az elítéltek reintegrációs őrizetéről szóló „amnesztia”. Jogi nonszensz, hogy ezt az intézkedést reintegrációnak nevezik, mert ahhoz semmi köze. Klasszikus értelemben aki ezt a kedvezményt kapja, nem futkározhat szabadon, hanem meghatározott ideig bűnügyi felügyelet – lánykori nevén házi őrizet – hatálya alatt marad. A rendeletből csak annyi derül ki, hogy az embercsempészet miatt elítélt minden külföldit szabadon kell bocsátani, aki más bűncselekményt nem követett el.

Ebben a jogszabályban szó sincs semmilyen megkülönböztetésről, így ha valakit szervezőként, lebonyolítóként, esetleg csupán „sofőrként” marasztaltak el, azt egyaránt rászabadítjuk a környező országokra, hadd folytassák a jól jövedelmező bűnös tevékenységüket.

A lényeg az, hogy három napon belül tűnjenek el Magyarországról, és utána azt tesznek, amit csak akarnak. Igaz, ha megint nálunk bukik le valaki, annak már nem járhat még egyszer ez a kedvezmény. (Erről korábban a blogunkon részletesen írtunk.)

Amiről viszont kevesebb szó esett, vajon milyen jelentős költségvetési megtakarításokra hivatkozik a kormány? A büntetés-végrehajtás ebben az esztendőben olyan 124 milliárddal gazdálkodhat, amelyből 87,7 milliárdot személyi juttatásokra, 36,3 milliárdot egyéb működési kiadásokra fordíthat. Alapfokú matematikai ismeretek birtokában is könnyen kiszámolható: egy rab fogva tartása így évi olyan hétmillióba kerül. Vagyis: az adófizetőknek naponta 19 ezer forintba fáj minden egyes nap, amit valaki rács mögött tölt. Legalábbis a formállogika szabályai ezt diktálnák.

A kép azonban ennél árnyaltabb. A büntetés-végrehajtási szervezet interneten elérhető 2022-es évkönyve szerint – frissebb kiadvány nem található – az „elmúlt években folyamatosan emelkedett az illegális határátlépők száma, ezáltal az embercsempészettel összefüggő bűncselekmények elkövetőinek száma is folyamatosan és szignifikánsan növekedett. A 2022-es év folyamán már azt lehetett mondani, hogy minden tízedik fogvatartott ebbe a körbe tartozott”.

Jobb híján fogadjuk ezt el kiindulási alapnak. Abban a dokumentumban azonban azt is olvashatjuk, hogy a letartóztatottak száma naponta átlagosan 4700 fő körül alakult, ennyien élvezhették tehát a bv. jogerős bírósági ítéletet nélkülöző ideiglenes „vendégszeretetét”. A megváltozatott szabályok előtt korábban ők ültek előzetesben. Ha már a költségekről van szó, nem ígérne-e nagyobb megtakarítást a magyar büntetőpolitika újragondolása? Miért kell mindenkit sokszor mondvacsinált okokból becsukni, ha elég lenne ennél enyhébb kényszerintézkedés, a bűnügyi felügyelet lábbilincs alkalmazásával történő elrendelése is? Akkor a terhelt maga gondoskodna a mindennapi életszükségleteiről, és akár munkába járhatna. Mindjárt spórolnánk sok milliárdot.

Ehhez képest eddig költségvetési okokra hivatkozva elengedtünk mintegy 2300, jogerősen elítélt embercsempészt. Ami bizonyára hozott némi megtakarítást, de nem ennyiszer napi 19 ezer forintot. Gondoljunk ugyanis bele, hogy a bv. kasszájába idén belezúdított 124 milliárd jelentős része – több mint kétharmada – a személyi juttatásokra megy el. Ha elengedjük a rabok becslésünk szerint akár 15 százalékát, attól még az állandó kiadások nem változnak.

Ezzel kapcsolatban idézzünk a számunkra egyetlen elérhető, 2023 év végéig érvényes adatot: addig az egy fogvatartott napi élelmezési normája nem érte el az ezer forintot. Ami sok volt ugyan az éhenhaláshoz, de a minőségi emberi léthez kevésnek tűnik. Szóval a lényeg az, hogy a büntetés-végrehajtás egy ilyen fura intézkedés nyomán több milliárdos megtakarásra biztosan nem számíthat.

A fegyintézeteket nem zárhatják be, a személyzetet nem bocsáthatják el, az állandó költségeken – beleértve a bért és járulékait, a fenntartási, a karbantartási, a közmű- és más kiadásokat – csak keveset spórolhatnak. Nevetségessé és feleslegessé teszik ezzel a teljes igazságszolgáltatást a bűnüldözéstől az ítélet végrehajtásáig. Az uniós reakciókról már ne is beszéljünk.

Az intézkedésnek egyetlen értelme azért lehet. Úgy tudják a börtönöknek az Emberi Jogok Európai Bírósága által is kifogásolt túlzsúfoltságát megszüntetni, hogy arra egyetlen fillért sem kell költeni. Szélnek eresztjük az embercsempészeket, utána meg jöhet a vízözön...

(Fotó: Getty Images)