„Pont 56-ból kiindulva mi valószínűleg nem csináltuk volna azt, amit Zelenszkij elnök csinált 2,5 évvel ezelőtt, mert felelőtlenség, mert látszik, hogy belevitte egy háborús védekezésbe az országát (...), de ha minket megkérdeztek volna, akkor mi nem tanácsoltuk volna, azért, mert 56-ban az lett, ami lett. Mert megtanultuk, hogy itt óvatosnak kell lenni, és óvatosan kell bánni a nagyon értékes magyar életekkel.” Ekkora ostobaságot volt képes megfogalmazni Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója. Ezzel Kádár Jánosnak adott igazat, aki „józan reálpolitikusként” kiszolgáltatta az országot a szovjet birodalomnak.
„Én azt gondolom, hogy az, hogy '56-ban nem volt Magyarország számára különösebb amerikai segítség, az az Egyesült Államok szájából kiveszi az '56-ot. Én nem gondolom, hogy onnantól kezdve az ő számukra ez bármire érv lehet” – fogalmazott Kohán Mátyás, a Fideszhez közeli Mandiner újságírója. Erre Orbán Balázs ezt válaszolta: „Pont 56-ból kiindulva mi valószínűleg nem csináltuk volna azt, amit Zelenszkij elnök csinált 2,5 évvel ezelőtt, mert felelőtlenség, mert látszik, hogy belevitte egy háborús védekezésbe az országát, ennyi ember halt meg, ennyi területet vesztett, mondom még egyszer, az ő joguk, szuverén döntésük, megtehették, de ha minket megkérdeztek volna, akkor mi nem tanácsoltuk volna, azért, mert 56-ban az lett, ami lett. Mert megtanultuk, hogy itt óvatosnak kell lenni, és óvatosan kell bánni a nagyon értékes magyar életekkel. Azokat nem lehet csak úgy odadobni mások elé.”
Sokan és sokféleképpen értelmezték a miniszterelnök politikai igazgatójának szavait, és Orbán Balázs is magyarázkodásra kényszerült. A miniszterelnök ugyancsak nyilvános megszólalásában nevezte hibának a nyilatkozatot. Ám ebből nem lehet jól kijönni. Orbán Viktor főideológusa, a kormányfő politikai igazgatója ugyanis valószínűleg nem tudta, hogy mit beszél. Hiába próbálkozik utólag arra hivatkozni, hogy a mondandóját a szövegkörnyezetből kiragadva félreértelmezték, mert nem tud épkézláb érvekkel szolgálni arra nézvést, hogy akkor tulajdonképpen mit is akart mondani. Hangoztathatja persze, hogy mindössze a békepárti kormány narratívájának megfelelően érvelt. Csakhogy nem a valóságtól teljesen elrugaszkodott gondolat, hogy akkor a szovjet csapatokat behívó Kádár János maga is józan, békepárti reálpolitikus volt. Nem állt ellen, hanem kiszolgáltatta az országot a szovjet birodalomnak, megkímélve ezzel a nyugati támogatás nélkül tényleg reménytelen véres honvédő háborútól hazánkat.
Orbán Balázs talán akaratlanul rávilágított a sajnálatos lényegre: Magyarország valóban elbukott volna 1956-ban, ha külső segítség nélkül ellenáll. A hidegháború idején sok jóra nem is számíthattunk. Csakhogy azóta sokat változott a világ. A Szovjetunió megszűnt, a kommunista világbirodalom felbomlott, és a területén önálló államok alakultak. Putyin Ukrajna elleni háborúja tehát egyészen más világpolitikai környezetben folyik, mint Magyarország megszállása. A miniszterelnök igazgatója viszont erről nem vett tudomást. Így azt tanácsolná az ukránoknak, hogy a legjobb megoldás, ha megadják magukat, és akkor vér nélkül veszíthetik el a függetlenségüket. Ami valóban jó ötletnek tűnik?
Vonatkoztassunk el azonban a nemzetközi összefüggésektől, és Orbán Balázs gondolatmenetéből kiindulva nézzük csupán a magyar alaptörvényt. A megmagyarázhatatlan kinyilatkoztatást értelmezők az alkotmánnyal kevesebbet foglalkoztak, és ezt pótoljuk a mostani bejegyzéssel. „Az 1990-ben lezajlott első szabad választások révén a nemzet akaratából létrehozott, a jog uralmán alapuló állami berendezkedés és a megelőző kommunista diktatúra összeegyeztethetetlenek” – olvasható a Fidesz kreálta dokumentumban. Meg az is kiderül belőle, hogy „büszkék vagyunk arra, hogy népünk évszázadokon át harcokban védte Európát, s tehetségével, szorgalmával gyarapította közös értékeit”.
És ha ez nem lenne elég, „egyetértünk az első szabad Országgyűlés képviselőivel, akik első határozatukban kimondták, hogy mai szabadságunk az 1956-os forradalmunkból sarjadt ki”. Orbán Balázs viszont úgy látja: ’56-ban megtanultuk, hogy óvatosnak kell lenni, mert a magyar életeket nem kell odadobni mások elé. Szóval mi nem védekeztünk, és az ukránoknak sem kellene. Ha megadják magukat, béke honol a szomszédságunkban, és akkor lenne magyar-orosz közös határ, ami egyszerűsítené Szijjártó dolgát, amikor Moszkvába hívják raportra.
„Büszkék vagyunk arra, hogy népünk évszázadokon át harcokban védte Európát, s tehetségével, szorgalmával gyarapította közös értékeit” – ezt megint csak az alaptörvényből idéztük. Meg azt is, hogy a „haza védelme nemzeti ügy”. Az ukránokra ez nem igaz? De folytassuk: a „Magyar Szocialista Munkáspárt és jogelődei, valamint a kommunista ideológia jegyében kiszolgálásukra létrehozott egyéb politikai szervezetek bűnöző szervezetek voltak (...), amelyek vezetői el nem évülő felelősséggel tartoznak Magyarország gazdaságának, honvédelmének, diplomáciájának és emberi erőforrásainak idegen érdekek alá rendeléséért”. Lehet de ja vu-érzésünk, mert az Orbán-kormány most éppen ezt teszi.
Egyébként „Magyarország fegyveres ereje a Magyar Honvédség. A Magyar Honvédség alapvető feladata Magyarország függetlenségének, területi épségének és határainak katonai védelme”. Amire egyébként évente ezermilliárd fordítunk. Vajon mi a feladata az ukrán katonáknak? Csak nem országuk függetlenségének, területi épségének és határainak katonai védelme? De nem ez – idézzük megint a kormányfő tanácsadóját –, „mert mi valószínűleg nem csináltuk volna azt, amit Zelenszkij elnök csinált 2,5 évvel ezelőtt, mert felelőtlenség, mert látszik, hogy belevitte egy háborús védekezésbe az országát”.
Vajon meddig marad Orbán Balázs a posztján? Ha nem zavarják el villámgyorsan, végképp ránk ég a bélyeg, hogy a békepárti Magyarország az orosz–ukrán-konfliktus rendezésére egyetlen kiutat lát: Ukrajna feltétel nélküli kapitulációját.
(Fotó: ECLAIR MONDIAL MONDIAL / SIPA. Szovjet tankok 1956 októberében Budapesten.)
