A helyhatóságokat kivéreztették, hatásköreik nagy részétől megfosztották, a kisebb településeket pedig már-már halálra ítélték. Most viszont az alaptörvényben deklarálnák a helyi közösségek önazonossághoz való jogát, ami akár azt is jelenthetné, hogy a képviselő-testületek korlátozhatnák a településre beköltözők számát. De kiket és milyen alapon tartanának távol? Ez igen rossz emlékeket idéz. Inkább életképes önkormányzati rendszert kellene kiépíteni, ez azonban a NER-nek nem érdeke.

Az alaptörvényben rögzítik majd, hogy a gyermekek testi, szellemi fejlődéséhez való joga minden más joggal szemben elsőbbséget élvez. Az LMBTQ-közösség tagjai pedig emiatt legfeljebb zárt kapuk mögött élhetnének a gyülekezési és vélemény-nyilvánítási jogukkal. A NER kínosan a fasiszta ideológiára emlékeztető útra tévedt: ember és ember között teremtenének indokolhatatlan megkülönböztetést. Orbán Viktor emiatt nemzetközi fórumokon újabb pofonokba szaladhat bele.

Felháborító, hogy a recski kőbánya szabálytalan működése miatt a településre zúdult sárlavina károsultjainak ügyében 2023 júniusa óta gyakorlatilag semmilyen érdemi intézkedés nem történt. Az illetékes bányakapitányság megállapította ugyan, hogy a vállalkozó nem a jóváhagyott műszaki terv szerint végezte a tevékenységét, ezért 3 millió forintos bírságot szabott ki, ám az ügyben indított nyomozást lezárták, amit a károsultak képviseletében megpanaszoltunk. És ki törődik azokkal az emberekkel, akiknek az életét, testi épségét, egészségét veszélyeztették?

Orbán Viktor arra kérte – vagy utasította – a kormánypárti képviselőket Balatonfüreden, hogy hozzanak szigorú törvényeket, és akik ellenzékiként részesültek a jogállamiság lebontásának megakadályozása érdekében érkezett „guruló dollárokból”, azokat tiltsák ki Magyarországról. Mi lehet a baja Orbánnak azzal, ha bárki a Kádár-féle diktatúrára emlékeztető rendszerével szemben fogalmaz meg súlyos kritikát? Az 1980-as évek végén még jól jött a Fidesznek Soros György pénze.

Az ellopott nemzeti vagyon visszaszerzését is célként tűzte ki a Tisza Párt. Nem Magyar Péter tett először ilyen bejelentést. Az MSZP–SZDSZ-kormány 2002-ben, a Fidesz pedig 2010-ben ígért elszámoltatást mindazokkal szemben, akik a hatalmukkal visszaélve károsították meg a közvagyont. Mindkét kísérlet teljes kudarcba fulladt. Az ok talán az lehetett, hogy ezt politikai fegyvernek szánták, ám ha egy hivatalos személy valóban bűncselekményt követett el, annak felderítését az igazságszolgáltatásra kell bízni.

Nem lehet minden gazember mellé rendőrt vagy pártfogó felügyelőt állítani, és a gyermekvédelmi hálózat hatóköre is korlátozott, ám valamit tenni kellene. M. László 17 éves korában lefejezte az áldozatát, majd a szabadulása után újabb gyilkossági kísérlet miatt került börtönbe. Az, hogy a másodjára kiszabott büntetés letöltése után két kislánnyal szemben szexuális erőszakot követhetett el, rendszerszintű problémára utalhat, ám az elkövető emiatt már soha nem szabadulhat.

A társadalmi szervezetekről szóló törvényt is átírná a Szuverenitásvédelmi Hivatal: kitalálták, hogy különbséget kellene tenni a "valódi" civil szerveződések és a politikai tevékenységet folytató közéleti szervezetek között. Felesleges tüsténkedni, mert ez utóbbi kategória ma is létezik, és nem kell feltalálni a spanyolviaszt. Ide tartoznak a pártok. De hátha valami még az eszükbe jut...

A szuverenitásvédelmi sóhivatal elemző, értékelő, javaslattevő és vizsgálati tevékenységet folytató autonóm államigazgatási szerv, amely bármely, a látókörébe került civil szervezettől, illetve az illetékes állami szervektől információkat kérhet. Ám ha egy érintett civil szerveződés megtagadja az együttműködést, ezt a tényt legfeljebb rögzítheti a jelentésében, aminek semmilyen jogkövetkezménye nem lehet. Egyelőre, mert a NER-nek van még egy éve arra, hogy egyik péntek éjszaka a rendeleti kormányzásra hivatkozva átírja a szabályokat.

Mindenféle korábbi zavaros nyilatkozat ellenére a kormány úgy tűnik, beletörődött abba, hogy a Ptk. szerint a főváros cégét Rákosrendező területére elővásárlási jog illeti meg az Egyesült Arab Emírségek által kijelölt arab befektetővel szemben. A hatalom oldaláról hivatkoztak a hazai jogot felülíró nemzetközi szerződésre, az abban szereplő ötmilliárd eurónyi fejlesztésre tett ígéretre, ám egyelőre a jogállam áll nyerésre. A mérkőzés azonban még nem feltétlenül tekinthető lejátszottnak. Szeretnék optimista lenni, de nem vagyok optimista.

„Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit” – legalábbis az alaptörvény szerint. A valóság azonban az, hogy az újságírók között a NER tetszése szerint válogathat, kiket hívnak meg például egy sajtótájékoztatóra, kiknek adnak lehetőséget a kérdezésre. Mi több, a Telex két munkatársát rendőri segédlettel „takarították el” az útból Fóton, mert a miniszterelnök arrafelé járt. Mindez végtelenül tisztességtelen, ám törvényesnek tűnik. Vagy mégsem?