Az alaptörvény szerint a „helyi önkormányzat részére kötelező feladat- és hatáskört törvény állapíthat meg. A helyi önkormányzat kötelező feladat- és hatásköreinek ellátásához azokkal arányban álló költségvetési, illetve más vagyoni támogatásra jogosult”. Hetek óta kicsinyes elszámolási vita folyik a főváros és az állami tulajdonú közlekedési cégek között, miközben arról szó sem esik, hogy Budapesten kötelező feladat a tömegközlekedés biztosítása, amelyhez a főváros legfeljebb filléreket kap.

A magyar társadalom egyharmada Fidesz-hívő, egyharmada nem akarja a NER-t támogatni, további egyharmada pedig bizonytalan. Itt a középső harmad megnyerése jelenti a kihívást. Amennyiben az ellenzéki oldalon vagy tucatnyi párt verseng – ami a bizonytalanok megnyerésének sem kedvez –, a polgárok szétszavaznak, és győz a Fidesz. Ezt akarjuk?

„Kavarja ez itt most a dolgokat, vagy nem kavarja?” – tette fel a kérdést Rejtő Jenő Piszkos Fred közbelép című klasszikusában a címszereplő ügyeskedései kapcsán Fülig Jimmy. Valaki más, de most is kavar a Budapest-bérlet ügyében. Meg a valós támogatottsággal nem rendelkező ellenzéki pártocskák alapítása is csak kavarodást okoz. El kellene dönteni: kicsinyes pozícióharcokat vívnak, vagy a NER leváltása a cél?

Ne zavarja a nőket az, hogy kevesebbet keresnek, mint a férfiak. Inkább örüljenek, hogy szülhetnek gyereket – ezt nyilatkozta Novák Katalin még családügyért felelős tárca nélküli miniszterként. Most viszont első női államfőként már az a véleménye, hogy semmi nem elérhetetlen a szebbik nem számára. Egykori párttársa sarkosabban fogalmazott: „az anyáknak vissza kéne térniük a gyereknevelés mellé”, szülni sok-sok gyereket, és akkor „fel sem merülhetne a családon belüli erőszak".

A párt- és kampányfinanszírozás szabályozása annyira káoszos, hogy ebben kellene tiszta viszonyokat teremteni. Meg abban, hogy a NER ne költhessen az állampolgárok pénzéből számolatlanul milliárdokat fideszes propagandára. Meggyőződésem szerint tehát nem a civil szervezeteket is fenyegető szuverenitásvédelmi törvényre lenne szükség. Más az álláspontja Deák Dániel politológusnak, a XXI. Század Intézet vezető elemzőjének, aki úgy véli, a külföldről érkező támogatások nemzetbiztonsági aggályokat vetnek fel, miközben a hazai források akár pártpolitikai célú felhasználása „csupán” belpolitikai ügy.

A Fidesz nehezen viseli Budapest elvesztését, és mindent megtesz a főváros feletti ellenőrzés visszaszerzésére. A Mi Hazánk kezdeményezte: módosítsák az önkormányzati választási törvényt úgy, hogy a fővárosi képviselő-testület tagjait listán válasszák meg, amivel esetleg jól járhat a Fidesz és szélsőjobbos szatellitszervezete. De ha a demokratikus ellenzék összefog, akár öngólt is rúghatnak? A lényeg az, hogy történjék bármi, csak a Fidesz!

Végre lehullott a lepel, és kiderült, mi fán terem a szuverenitásvédelmi törvény. Nem lettünk azonban igazán okosabbak a fideszes Kocsis Máté által jegyzett előterjesztéstől, mert az egész egy jogi rémálom. Első pillantásra a javaslat értelmezhetetlen, alkalmazhatatlan, és teljesen felesleges. Amúgy a NER mintha magával menne szembe, mert az aktuális hatalom szolgáltatja ki Magyarországot a nemzetközi – a nyugati és mostanában a keleti – multiknak, és nem az ellenzék.

Az eutanázia önkéntesen vállalt halál, de itt nem a halálról van szó. Inkább az a kérdés, ha valaki gyógyíthatatlan beteg, lehet-e joga ahhoz, hogy elkerülhesse a belátható időn belül szükségszerűen életvesztéssel járó szenvedéseket. Gyomorforgató Gulyás Gergely miniszter reakciója, aki azt találta mondani, hogy az emberi életről nem az embernek kell rendelkezni, legyen szó halálbüntetésről vagy eutanáziáról. Megdöbbentő! Az „életbüntetés” szerinte rendben van?

Visszaépítik a Nemzeti Színházban bekövetkezett súlyos baleset idején használt, azóta elbontott díszletet a rendőrségi vizsgálat érdekében. Ám felvetődik a kérdés: nem kellett volna az eljárás eredményes lefolytatása érdekében az eredeti helyszínt megőrizni? A díszlet ugyanis megrongálódhatott, az ismételt felépítésével pedig nehezen lehet a baleset idején fennálló állapotot rekonstruálni.

A Nemzeti Színház vezetőjének lemondása indokoltnak látszik, de az rendkívül teátrális gesztusnak tűnik. Ráadásul ő nem közalkalmazott, illetve kormányzati tisztviselő, így rá a munka törvénykönyve szabályai vonatkoznak, vagyis nem le-, csak felmondhat, amit a kinevezési jogkör gyakorlójának tudomásul kell vennie.