Közérdekű munkára ítélte a bíróság a Sándor-palota felé festékes palackokat dobáló civil aktivistákat. Ha a verdikt jogerőssé válik, Gulyás Márton és társa háromszáz, illetve kétszáz órában mehet akár utcát seperni. Más kérdés, hogy a garázdaság tényállása megvalósult-e egyáltalán, és tettarányos-e a szankció. Évente több mint tízezer esetben szabnak ki közérdekű munka büntetést a magyar bíróságok.
A bíróság bűnösnek mondta ki a múlt héten Gulyás Mártont és Varga Gergőt társtettesként elkövetett garázdaság és rongálás bűntettében, mert festékes palackokat dobtak a műemléki védettséget élvező Sándor-palota felé. Ezért őket háromszáz, illetve kétszáz órányi közérdekű munkára kötelezték. Mindkettejük büntetéséből 12-12 órát levontak, mert beszámították az őrizetben töltött három napot.
Az ítélet egyelőre nem jogerős, mert a két vádlott a felmentésük, az ügyész pedig az ítélet súlyosbítása – felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása – érdekében fellebbezett. De mi történik, ha verdikt nem változik? Akkor Gulyásnak 37 és fél, társának 25 napon át kell munkát végeznie valamilyen kijelölt munkahelyen. Ez napi nyolc órás műszak esetén igaz, de miután a napi munkaidő minimum négy, de legfeljebb 12 óra lehet, ennek megfelelően a napok száma változhat.
A büntető törvénykönyv (Btk.) szerint a „közérdekű munka tartamát órákban kell meghatározni, annak legkisebb mértéke negyvennyolc, legnagyobb mértéke háromszáztizenkettő óra”. Ezt az elítélt „hetente legalább egy napon – a heti pihenőnapon vagy a szabadidejében –, díjazás nélkül végzi”. A bíróság a munkavégzés jellegéről is rendelkezik, tehát előírhatja – amit Gulyásék esetében meg is tett –, hogy valakinek fizikai munkát kell végeznie.
Sokan keverik a fogalmakat, mert a szankcióként kiszabott közérdekű munka nem azonos a közmunkával. A közfoglalkoztatás ugyanis másról szól: annak célja, hogy a munkanélkülieket átmenetileg valamilyen kereső tevékenységhez juttassák, ugyanakkor segítsék a visszatérésüket az elsődleges munkaerőpiacra. A munkavégzés helye azonban közös pont lehet: foglalkoztatóként mindkét esetben szóba jöhetnek többek között helyi önkormányzatok, helyi közszolgáltatók, egyházak és közösségi célok megvalósítását elősegítő civil szervezetek.
Mennyit ér egy nap szabadság?
Aki az ítéletben foglalt kötelezettségének önhibájából nem tesz eleget, igencsak pórul jár, mert akkor a közérdekű munka büntetést szabadságvesztésre kell átváltoztatni. A szabályozás pedig meglehetősen szigorú: négy óra közérdekű munka elmulasztása egy nap fogházat jelent. A háromszáz óra tehát 75 napnyi szabadságvesztéssel váltható meg.
Hogy ez igazságos-e? Vélhetően nem, mert a Btk.-ból kiderül: „egynapi előzetes fogva tartás egynapi szabadságvesztésnek, egynapi elzárásnak, egynapi tétel pénzbüntetésnek, illetve négy óra közérdekű munkának felel meg”. Szóval, aki három napot ült – Gulyásékat ennyi ideig tartották őrizetben egyébként vélhetően jogellenesen –, az ezzel mindössze 12 órányi, tehát másfél teljes munkanapnyi közérdekű munkát tudhatott le. Miközben 72 óra rács mögött – ráadásul rendőrségi fogdában, ahol a börtönökhöz képest is szigorúbb a rezsim – elég durva hátrány.
Mindazonáltal a közérdekű munka, mint alternatív büntetési nem jól hangzik, hiszen az elkövetőt nem zárják rács mögé, hanem őt valamilyen közérdekű tevékenység elvégzésére kötelezik. Amivel nincs is semmi baj. De ha számolni kezdünk, kiderül, hogy ez azért annyira nem enyhe szankció.
A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat honlapjáról kiderül, hol lehet közérdekű munkát végezni. A nagyobb városokban több a lehetőség, mert a városgazdálkodási cégek mellett oktatási, egészségügyi és szociális intézmények, karitatív szervezetek is szívesen alkalmaznak embereket egyszerű fizikai munkára – például hulladékgyűjtésre, utcaseprésre, takarításra –, de adminisztratív feladatokra, például adatrögzítésre is. Másutt viszont többnyire egyetlen lehetőségként az önkormányzat marad, amely általában település-fenntartási tevékenységre foglalkoztat elítélteket.
Egyetlen órányi közérdekű munka értéke nettó minimálbérrel kalkulálva is több mint ötszáz forint. A háromszáz óra után – ennyit kellene teljesítenie Gulyás Mártonnak – 150 ezernél több járna egy rendes munkavállalónak. Az elítélt tehát legalább ennyit veszít, de a büntetés lényege éppen az, hogy az érintettnek el kell viselnie valamilyen joghátrányt. Ami rendben is van.
Mellesleg azzal sincs baj, hogy az érintett ennél is többet bukik, hiszen a közérdekű munkát az elítéltnek a heti pihenőnapon vagy a szabadidejében kell teljesítenie. Ha például szombatonként dolgozza le valaki a háromszáz órát, de alkalmanként csak négy órát teljesíthet, az 75 hétvégéjét teszi tönkre. A joghátrány így csaknem másfél évig tarthat.
Aki megérdemli a büntetést, ezzel is jobban jár, mint ha pár hónapra becsuknák. Amennyiben viszont a munkahelyet kijelölő határozat jogerőre emelkedésétől számított két éven belül valaki saját hibájából nem dolgozza le a kiszabott időt, úgy a hátralévő órákat mindenképpen átváltoztatják szabadságvesztésre.
Az Országos Bírósági Hivatal honlapján elérhető adatok szerint 2014-ben 85 ezer felnőtt bűnelkövetővel szemben született jogerős ítélet. Közülük 8600 főt becsuktak, 16 ezer ügyben felfüggesztett szabadságvesztés volt a verdikt, húszezer embernek pénzbüntetést kellett fizetnie, csaknem 13 ezer esetben pedig közérdekű munka volt a szankció.
Mintegy 2400 főt garázdaság miatt ítéltek közérdekű munkára, s döntő többségük megúszta kevesebb, mint kétszáz órával, tehát Gulyásékkal kétségkívül példát statuáltak. A vagyon elleni bűncselekmények elkövetői közül majdnem 5500-an kaptak ilyen büntetést, és közülük csak minden hatodiknak kellett 270 óra felett teljesíteniük. A nem egészen 1400 ittas vezető is viszonylag jól járt: zömében megúszták kevesebb, mint 150 órával.
Arányos szankció?
Húsvét hétfőn vízben oldható festékkel töltött léggömbökkel dobálták meg ketten a Szabadság téri szovjet emlékművet, és őket ezért garázdaság szabálysértése miatt egyenként harmincezer forintos pénzbírsággal sújtották. Ha ők nem fizetnek, akkor naponta ötezer forint beszámításával ülhetik le a büntetést. Hat nappal letudhatják a dolgot.
Az összehasonlítás persze sántít, hiszen Gulyásék esetében büntetőeljárás folyt, ráadásul Gulyás próbaideje alatt követte el az újabb jogsértő cselekményt. Pénzbüntetés esetén a bíróság először a napi tételek számát – ami harminctól 540 napig terjedhet –, majd az elkövető vagyoni, jövedelmi, személyi viszonyaihoz és életviteléhez mérten az egynapi tételnek megfelelő összeget határozza meg. Ez ezer és ötszázezer forint között állapítható meg.
Tehát büntetőeljárásban harmincezertől 270 millióig terjedhet a pénzbüntetés, míg szabálysértés esetén általában 150 ezer a plafon. A különbség tetemes, így Gulyásék a közérdekű munkával tulajdonképpen olcsón megúszták, hiszen kaphattak volna legalább háromhavi fogházbüntetést, illetve akár sokmilliós pénzbüntetést is. Miközben az elkövetési magatartás meglehetősen hasonlatos volt: a Sándor-palotánál és a Szabadság téren is vízben oldható festékkel teli flakonokat – lufikat – hajigáltak az épített környezet részét képező létesítményre.
Végleg megússza a közérdekű munkát, aki
- az ítélet jogerőre emelkedése után a szülést követően gyermekének gondozásáról egy éven át saját háztartásában gondoskodott,
- legalább egy évig gyermekgondozási díjban vagy gyermekgondozást segítő ellátásban részesült,
- a foglalkoztathatósági szakvélemény alapján a közérdekű munka végzésére nem alkalmas.
Öt év után ez a büntetés a törvény erejénél fogva elévül.
Erőszakos?
A garázdaság lehet szabálysértés vagy bűncselekmény, ezen belül vétség vagy bűntett. Gulyásékat a garázdaság vétségi, a szovjet emlékművet hajigálókat pedig annak a szabálysértési alakzata miatt vették elő. „Aki olyan kihívóan közösségellenes magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen, szabálysértést követ el” – olvasható a szabálysértési törvényben. A Btk. szerint viszont aki „olyan kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”.
A különbség egyetlen szó: „erőszakos”. De mitől lesz egy kihívóan közösségellenes magatartás mindjárt erőszakos is? Ha valaki az utcán, a haragosa háza előtt káromkodva üvöltözik és fenyegetőzik, akkor a garázdaság szabálysértését követi el. Amennyiben viszont köveket dobál a kertben álló haragosát célozva – anélkül, hogy eltalálná –, akkor már bűncselekményről van szó.
A Btk. által értékelt erőszak lehet személy és dolog elleni egyaránt. A személy elleni erőszak általában más személy testének támadó jellegű megérintését jelenti. Ilyen lehet egy arcul csapás vagy fellökés. Ilyesmit az ügyészség sem rótt Gulyásék terhére. A dolog elleni erőszak pedig rendszerint állagsérelemmel jár. A tárgy, épület vízfestékkel történő beszennyezése nem okoz ilyet, tehát az efféle cselekmény legfeljebb szabálysértést valósíthat meg.
Másokban megbotránkozást vagy riadalmat kelt?
De felmerülhet más kérdés is: mi az a magatartás, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen? Erősen szubjektív megítélés kérdése ugyanis, kiben mi kelt megbotránkozást vagy riadalmat A Sándor-palotánál összegyűlt tömegben nemigen botránkozhatott meg senki azért, mert Gulyásék festékes palackokkal dobálózták, tiltakozva Áder János döntése ellen, aki aláírta a lex CEU-t. Az emberek ugyanis éppen emiatt vonultak a Várba. A Szabadság téren viszont szinte senki nem látta, hogy ketten hajigálnak.
Csakhogy a garázdaság veszélyeztetési bűncselekmény. Ez azt jelenti, hogy a tényállásszerű megvalósulásnak nem feltétele, hogy a cselekmény másokban ténylegesen megbotránkozást vagy riadalmat váltson ki; elegendő ennek akár távoli, de reális esélye. A bíróságok tehát ebben a szellemben ítélkeznek. Csakhogy ez a felfogás nem feltétlenül találkozik a hétköznapi jogérzékkel. Ezért akár az is felvetődhet, hogy a garázdaság szabálysértési, illetve büntetőjogi tényállását a jelenlegi formájában érdemes lenne elfelejteni.
(Fotó: Béres Attila – Magyar Nemzet)
