Egy arányos és igazságos választási rendszerről vitatkoztak a résztvevők pénteken a Parlament épületével szemközt. Kár, hogy a Fidesz által egyoldalúan megalkotott, kifejezetten a kormányoldal számára kedvező választási törvény ellen korábban nemigen tiltakoztak. Most már valószínűleg elkésett a kezdeményezés, de a szétesett ellenzéknek egyébként sem csak a szabályokban kellene keresnie a hibát.
A Közös Ország Mozgalom kezdeményezésére az Alkotmány utca végén, a Parlament épületével szemben egy agorának keresztelt közösségi teret alakítottak ki, ahol a választási rendszer átalakításáról beszélt az MSZP, a DK, az LMP, a Modern Magyarország Mozgalom, az Együtt, a Párbeszéd, a Liberálisok és a Momentum vezetője.
Dicséretes dolog, csak van néhány baj vele.
- Igazából az ellenzéki pártoknak akkor kellett volna tiltakozniuk, amikor a Fidesz 2011-ben egyoldalúan, minden egyeztetés nélkül megalkotta az országgyűlési képviselők választásáról szóló új törvényt. A Milla 2013. márciusi tüntetésén Tamás Gáspár Miklós vetette fel talán elsőként, hogy a 2014-es választást a demokratikus ellenzék pártjainak bojkottálnia A filozófus felvetését ezt sietve minden címzett elutasította.
- Ha ezt a lehetőséget elszalasztották – miközben pontosan tudni lehetett, hogy az egyfordulós rendszer bevezetése, s más részletszabályok is kizárólag a Fidesz érdekeit szolgálták –, most már elég nehéz hitelesen fellépni ellene.
- Még nagyobb probléma, hogy a jelenlegi ellenzék pártja a parlamentben egyharmadnyi plusz egy képviselői hellyel rendelkeznek, ez pedig még ahhoz is kevés, hogy egyáltalán bármilyen javaslat tárgysorozatba vételét kikényszerítsék. A választási törvények bármilyen módosításához ráadásul kétharmados többség kellene.
- A Fidesznek pedig nyilván nem érdeke, hogy a jelenlegi szisztémán bármit is változtassanak, hiszen ez 2014-ben nagyon bejött nekik, és a közvélemény-kutatási adatok szerint a kormányoldal legalább akkora – de talán még nagyobb – támogatottságot élvez, mint amennyien az előző parlamenti választáson ténylegesen a pártra voksoltak, ami elég volt a szűk kétharmadhoz.
- Arról sem szabad megfeledkezni, hogy – legalábbis a legutóbbi felmérések szerint – a biztos szavazó biztos pártválasztók 45-50 százaléka a Fideszre szavazna. Tehát egy tisztán arányos választási rendszer – amelyben a mandátumokat kizárólag a voksok arányában osztják ki – is legfeljebb azt eredményezné, hogy a Fidesz nem tud egyedül kormányt alakítani, illetve legfeljebb egy-két fős többséggel rendelkezne ehhez a parlamentben.
- Így az ellenzék még a Jobbikkal együtt sem feltétlenül tudná legyőzni a kormányoldalt. Illetve szinte biztosan nem tudná, mert azok a voksok, amelyeket az öt százalékos parlamenti küszöb alatt teljesítő kis pártokra adnak le, egyszerűen elvesznek. Ami azt jelenti, hogy a Fidesz arányait tekintve több, ténylegesen mandátumot eredményező szavazatot tudhatna magáénak.
- És még egy apróság: a választási szabályokat alig több mint fél évvel a szavazás napja előtt alapjaiban átírni – a Közös Ország Mozgalom október 23-át szabta meg határidő gyanánt – egy működő demokráciában sem lenne helyes.
Ha a büntetőjog nyelvén akarunk fogalmazni, ez most alkalmatlan tárgyon, alkalmatlan eszközzel és alkalmatlan módon elkövetett kísérlet, amiért alapvetően nem jár szankció. Sok következménye ennek a kezdeményezésnek sem lesz. Az arányos és igazságos választási rendszer érdekében igazából 2011-ben kellett volna igen határozottan fellépni. De később is sulykolhatták, hogyan eredményezhette 45 százalékos szavazatarány a Fidesz kétharmadát, de ezzel leginkább a sajtó és egyes civil szervezetek foglalkoztak.
Mellesleg most is a Gulyás Márton jegyezte civil mozgalom emeli fel a szavát, s az ötletéhez a pártok csak csatlakoztak. A tényszerűség kedvéért: a Momentum a választási rendszer átalakítása – arányosítása – kapcsán már konkrét elképzeléssel is előállt. A javaslatuk sorsa persze – mint az agora eredménye is – borítékolható. Már csak azért is, mert a pénteki rendezvény talán két-háromszáz embert vonzott. Ez a nyomásgyakorláshoz édeskevés.
Ha az október 23-i határidőig a kormány nem tesz eleget a követeléseiknek, akkor következhet a polgári engedetlenségi mozgalom – nyilatkozta Gulyás Márton korábban. Hangsúlyozta, hogy csak békés dolgokról lehet szó, de „amikor majd nem én és egy társam ketten csinálunk akciókat, hanem százak az országban, akkor egy ponton túl az elég visszás lesz, hogy a magyar ügyészség folyamatosan embereket állít bíróság elé azért, mert szabad és tisztességes választásokat követelnek. A polgári engedetlenség szisztematikusan épül majd fel”. Hozzátette: ha folyamatosan nyomás alatt tartják az államhatalmat, s „az utcán olyan elégedetlenség hömpölyög végig, ami korlátozza az állam alapfunkcióinak ellátását is”, azzal talán kikényszeríthető, hogy megszavazzák a választási törvények módosítását. Konkrétumokat azonban nem árult el. A mostani rendezvény után egyébként is kérdéses, hányan állnak majd mögé, amikor tényleg meghirdeti a polgári engedetlenséget.
Így azután azoknak a politikai erőknek, amelyek valóban kormányváltást akarnak, nemigen van más választásuk, mint a jelenlegi játékszabályok szerint ringbe szállni. Vagyis: közös egyéni jelölteket, s lehetőség szerint közös listát kellene állítaniuk. Nem mellesleg, jó lenne hiteles arcokkal és a társadalom jelentős része által támogatható programmal előállni, különben örülhetnek, ha a Fidesz nem szerez megint kétharmados többséget.
Amíg viszont a „rendszerváltó” pártok csak egymással versengenek, egymást akarják leküzdeni, mi több, saját soraikban keresik az ellenséget – a Fidesz-bérenceket –, ne a választási rendszert okolják. Összefogás esetén a Fidesz ördögi szisztémája ugyanis könnyen visszaüthetne: az ellenzék már a szavazatok 45 százalékával kisebbségbe szoríthatná Orbán Viktor pártját.
(Fotó: Index)
