Lehet szabadságharcot vívni Brüsszellel, s a kormány szembemehet az uniós döntésekkel, de az akár nap tízmillió forintba is kerülhet. Igaz, hol jön ez ahhoz, hogy az EU-csatlakozás óta napi kétmilliárdnyi közösségi forrás érkezett Magyarországra? Ha tartósan szembeszegülünk az uniós normákkal például a kvótaügyben, ennek egy részét akár vissza is fizethetjük.
„Tudomásul kell venni az ítéletet, együtt élünk vele, de nem változtatjuk meg a migránsokat érintő politikánkat” – jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök az állami rádióban a szokásos, péntek reggeli kinyilatkoztatásában a bukott kvótaper kapcsán. Megismételte ugyanakkor Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter szófordulatát: az igazi csata most kezdődik. Azt sem felejtette el hozzátenni, hogy ez a döntés kinyitotta az ajtót a Soros-terv előtt.
Most egyelőre sajátos helyzet alakult ki, mert az Európai Unió Bírósága a magyar és a szlovák kormány keresete alapján mindössze annyit mondott ki, hogy a menedékkérők áthelyezéséről szóló uniós döntés jogszerűen született meg. Ez egyelőre nem kényszeríti Orbánékat semmire. Csupán azt állapították meg, hogy a kvótáról szóló határozat érvényes. Ebből persze logikusan az következik, hogy a határozatot végre is kellene hajtanunk.
Az eredeti tanácsi határozati javaslat átmeneti intézkedéseket állapított volna meg Olaszország, Görögország és Magyarország érdekében azzal a céllal, hogy segítse őket a menekültügyi szükséghelyzet kezelésében. Ennek keretében Magyarországról 54 ezer, Görögországból 50,4 ezer, Olaszországból 15,6 ezer kérelmezőt helyeztek volna át a többi tagállam területére. A három országot átadott menekültekként ötszáz euróval támogatták volna, a befogadó államoknak pedig áthelyezett személyenként hatezer eurót helyezte kilátásba. Magyarország azonban kézzel-lábbal tiltakozott az ellen, hogy a szolidarítás jegyében a többi tagállam segítséget nyújtson neki a menekültválság megoldásában. Így vált hazánk a tanácsi határozatban áthelyezési célországgá.
A magyar kormánynak meg kellene fontolnia: vállalja-e végre 1294, jelenleg Görögországban és Olaszországban tartózkodó menekült kérelmének elbírálását. Ami nem befogadást vagy letelepedést jelent, csupán azt kellene eldönteni, ezek az emberek jogosultak-e nemzetközi védelemre. Ha igen, abban az esetben gondoskodnunk kellene róluk, ha meg nem, mehetnének vissza oda, ahonnan jöttek.
A következő jogi lépés viszont már fájdalmasabb lehet. A bíróság egyelőre semmilyen szankciót nem állapított meg, hiszen az eljárás csak arról szólt, szabályos körülmények között született-e a kvótahatározat. Az Európai Bizottság viszont kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen, mert nem hajtotta végre a vitatott uniós döntést, és ha sokat akadékoskodunk, ezzel kapcsolatban is az Európai Unió Bíróságának kell majd állást foglalnia.
Nem tudni, a kormány meddig feszíti a húrt, de az biztos, hogy amennyiben egy tagállam következetesen szembemegy az uniós joggal, annak előbb-utóbb büntetés lesz a következménye. Ez lehet kényszerítő bírság, s ha közben az adott tagállam teljesítette a kötelezettségét, akkor a mulasztás miatt – annak időtartamától függő – átalánybírság kiszabásának is lehet helye.
Az Európai Unió Bírósága kötelezettségszegési ügyben nem túl sok pénzbírságot kiszabó ítéletet hozott, de azért akad pár példa a tagállamok elmarasztalására. Csehország nem ültette át a nyugellátást szolgáltató intézmények tevékenységéről és felügyeletéről szóló irányelvet, ezért az Európai Bizottság 2008-ban kötelezettségszegési eljárást indított, kérve, hogy az ország ellen napi több mint 22 ezer euró kényszerítő bírságot szabjanak ki. Emellett kezdeményezték, hogy a jogsértés idejére napi nagyjából 5600 eurónyi átalányösszeg megfizetésére is kötelezzék a kormányt. Végül 2011-ben az irányelvet átültették a belső jogba, így a kényszerítő bírságtól eltekintettek, az uniós joggal ellentétes helyzet fennállása miatt viszont – amely csaknem hatszáz napig tartott – átalányösszeget határoztak meg. Enyhítő körülményként értékelték, hogy a mulasztás senkinek nem okozott kárt, így Csehországnak az ítélet szerint csak 250 ezer eurót kellett fizetnie.
Sokkal rosszabbul járt Franciaország, mert 1984 és 1987 között nem végzett a halászati erőforrások megóvását biztosító és a vonatkozó rendelettel előírt közösségi technikai intézkedések tiszteletben tartását garantáló ellenőrzést, s ez 2004-ben húszmillióba euró átalányösszegbe, továbbá a teljesítésig félévente 57 millió euróba került. Görögországnak pedig a jogsértés fennállásának ideje alatt napi húszezer euró kényszerítő bírságot kellett fizetnie egy 2000-ben született verdikt szerint, mert nem tett eleget a közösségi jog hulladékok ártalmatlanítására vonatkozó rendelkezéseinek.
Lehetséges, hogy Magyarország végül enged, és a kvótahatározatban meghatározott nem egészen 1300 menedékkérő esetében vállalja a menekültügyi eljárás lefolytatását. Ha azonban a kötelezettségszegési eljárásban mégis az uniós bíróságnak kell kimondania a végső szót, az nagyon sokba kerülhet.
Magyarországra a hatályos szabályok szerint ilyen esetben minimálisan csaknem félmilliárd forintos bírságot kötelező kiszabni, de ez függ a jogsértés súlyától és fennállásának időtartamától is. Meg az is kérdéses, hogy van-e szükség kényszerítő bírságra, esetleg a kormány önként teljesít, és akkor marad a jogsértés fennállásának időszakától függő szerényebb átalányösszeg.
Az alaptarifa egyébként a kényszerítő bírság esetén napi 640, az átalányösszegnél pedig 220 euró. Ezt azonban korrigálni kell az egyes államok GDP-jére, valamint az unió döntéshozó testületében, a Tanácsban betöltött súlyára figyelemmel. Magyarország esetében ez a tényező 2,67, tehát a fizetendő napi összeg minimum 1700, illetve 560 euró lenne.
Egy kötelezettségszegési eljárásban a Magyarországgal szembeni büntetés nem egészen másfélmillió eurónál kevesebb biztosan nem lehet. A határ viszont szinte a csillagos ég, mert a jogsértő állapot súlyosságától függően – egytől húszig terjed a skála – az alapösszeget felszorozzák. Tehát akár napi 34 ezer euró is lehet a kényszerítő bírság, s napi több mint 11 ezer az átalányösszeg arra az időszakra visszamenőleg, amíg az uniós döntést a kormány nem hajtotta végre. A két intézkedés ráadásul egyszerre is alkalmazható. Pár milliárd forintos büntetés tehát elég könnyen összejöhet.
A Görögországban és Olaszországban rekedt menekültek közül 120 ezer, legkésőbb idén szeptemberig regisztrált kérelmező szétosztásáról szól a kvótahatározat, amelyet Magyarország mellett Szlovákia, Csehország és Románia sem szavazott meg. Az uniós bírósághoz azonban csak Magyarország és Szlovákia fordult. A Bizottság Szlovákiát egyelőre nem kívánja felelősségre vonni, viszont kötelezettségszegési eljárás folyik Csehország ellen is.
Kész szerencse az Orbán-kormány számára, hogy büntetéssel csak akkor kell számolni, ha a kötelezettségszegési eljárás valóban az Európai Unió Bíróságán végződik. A kvótaügyben így még lehet egy ideig húzni az időt.
Az ügymenet ugyanis nem túl gyors. Az Európai Bizottság a kötelezettségszegési eljárásban először felszólítja az érintett tagállamot, hogy orvosolja a jogsértést, majd várja az érintett tagállam válaszát. Ha az nem kielégítő, az uniós bírósághoz fordulnak.
A bíróság ebben az esetben ítéletben állapítja meg az uniós jogból fakadó tagállami kötelezettség megszegését. Ezt követően a Bizottság szükség esetén ismét felszólítja a tagállamot az önkéntes teljesítésre. Ha ez elmarad, a Bizottság ismét a bírósághoz fordul, amely ekkor már kényszerítő bírságot vagy átalányösszeget szabhat ki a renitens tagországgal szemben. De mire egy ügy eddig jut, eltelhet jó néhány esztendő, legalábbis a korábbi esetek alapján erre lehet következtetni.
