Az ellenzéki pártok többsége gyakorlatilag nincs jelen a magyar társadalomban, ezért valószínűleg az állampolgároknak kell megszervezniük azokat a helyi közösségeket, amelyekből kinőhetnek olyan politikai szerveződések, amelyek majd képesek lesznek megtörni a Fidesz túlhatalmát.
Teljesen nyilvánvaló, hogy az ellenzék nem találja az ellenszert a Fidesz 2011-ben kialakított új választási rendszerével szemben. Ezt bizonyította a 2014-es parlamenti választás eredménye, s ez derült ki idén április 8-án is. Hiába követelték sokan, hogy fogjanak össze, s az egyéni körzetekben a kormánypárttal szemben csak egy kihívót állítsanak, ezt az üzenetet nem akarták meghallani.
Most mát túlvagyunk ezen, s nem érdemes felelősöket keresni – bár találhatnánk –, inkább a továbblépés lehetőségét kellene átgondolni. Ha már a pártok ezzel a feladattal nem tudtak megbirkózni, lehetséges, hogy érdemes egészen másként megközelíteni a kérdést. Például onnan kiindulva, hogy civilek három nagy kormányellenes tüntetést is összehoztak, és ezeken teljes egyetértésben jelentek meg szocialisták, liberálisok, nemzeti radikálisok, konzervatív értelmiségiek és mások.
Szóval sokan ott voltak, akiknek elegük van a Fidesz hatalmi gőgjéből, az egypártrendszerből, a jogállamiság felszámolásából, a hatalomhoz közeli oligarchák féktelen gazdagodásából, a kisemberek semmibe vételéből. És ott voltak azok is, akiknek nem tetszik a migránsozás, a sorosozás, a Brüsszel ellen vívott „szabadságharc”.
Meggyőződésem, hogy más utat kell keresni: a független állampolgárok közösségeinek önszerveződése jelenthet kiutat. Vagyis a FÁK lehetne a megoldás, tehát alulról kell építkezni. A FÁK persze nem nőnek az égig, de előbb-utóbb összeérhetnek, és sűrű erdőt alkothatnak, akkor pedig megkerülhetetlen tényezőivé válhatnak a magyar közéletnek.
Ez persze a következő egy-két nap alatt biztosan nem valósulhat meg. De talán a jövő májusi európai parlamenti választásig még elég idő van arra, hogy a FÁK meggyőzzék legalább a hellyel-közzel azonos politikai platformon álló erőket: ne külön-külön induljanak, mert vagy megszerzik a mandátumhoz szükséges öt százalékot, vagy inkább nem.
Lehet fanyalogni, s akkor a Momentum nem áll szóba a Párbeszéddel összeállt MSZP-vel, az LMP lehetőség szerint senkivel, a kétfarkúak meg csak bohóckodnak – mellesleg ezzel sincs baj –, míg a DK Gyurcsány Ferenc miatt végképp maradhat a karanténban, de ezen felül kellene emelkedni. A kérdés ugyanis az, hogy az ellenzék vissza akar-e vágni a Fidesznek, mert ha igen, egyenként biztosan nem boldogulnak.
És akkor még ott van egy átkozottul nagy kérdés: mit kezdjünk a Jobbikkal? Nyilvánvaló ugyanis, hogy nélkülük a mai ismereteink szerint nem lesz esély a kormányváltásra 2022-ben sem. Ha nem is az európai parlamenti, de egy esetleges időközi parlamenti választás előtt nagyon el kell gondolkodni ezen.
Ez nagy próbatétele lehet a helyi együttműködésnek. A független állampolgárok közössége ugyanis kikényszerítheti a párthatárokon átívelő együttműködést. Erre volt példa Hódmezővásárhely, ahol egy, a Jobbik által támogatott konzervatív, keresztény értékrendet valló civil mögött egységesen felsorakozott mindenki. És mi derült ki: a fideszes fellegvárban megalázó vereséget mértek a kormánypárti jelöltre.
Hát ez lehet a későbbiekre nézve országosan is érvényes példa. Az a lényeg ugyanis, hogy bizonyos alapkérdésekben legyen konszenzus: demokrácia, jogállamiság, európai értékek, piacgazdaság, a korrupció elutasítása. Ha ez megvan, a velejéig romlott Orbán-rezsim előbb-utóbb bukásra lesz ítélve. Ha a pártok előbb kapnak észbe, s engednek a társadalmi nyomásnak, most másról beszélhetnénk.
Magyar György
ügyvéd
(Fotó: MTI)
