A koronavírus-járvány miatt kihirdetett veszélyhelyzetre hivatkozással egyes polgármesterek saját hatáskörben döntöttek például a település költségvetéséről, esetleg a képviselői tiszteletdíjak teljes megvonásáról. Másutt meg költekeznek: sportegyesületek támogatásáról határoznak, szabadidőparkot létesítenek, a polgármesteri hivatal munkatársainak többletjuttatásairól döntenek, de nem egyszeri alkalommal, a veszélyhelyzet idejére szólóan, hanem az évi egyszeri pluszpénzt később is fizetni fogják.

Meglehetősen abszurdnak tűnik, hogy a polgármesterek a koronavírus-járvány kapcsán kihirdetett veszélyhelyzetben szinte korlátlan felhatalmazást kapnak. Volt, aki a település költségvetését is maga fogadta el, mások saját hatáskörben döntenek sportegyesületek támogatásáról, műfüves focipálya létesítéséről. De mi köze ezeknek az ügyeknek a járványhoz? Nem lenne szerencsésebb, ha ezekről akkor döntene a képviselő-testület – és nem maga a polgármester –, amikor az élet visszatér a rendes kerékvágásába?

A katasztrófavédelmi törvény szerint „veszélyhelyzetben, a katasztrófa elhárításához szükséges mértékben és területen a kormány rendeleti úton (...) rendkívüli intézkedéseket vezethet be, illetve a (...) rendkívüli intézkedések bevezetésével ezek végrehajtására adhat felhatalmazást”. Figyelem: „a katasztrófa elhárításához szükséges mértékben és területen”.

Miközben „veszélyhelyzetben a települési önkormányzat képviselő-testületének, a fővárosi, megyei közgyűlésnek feladat- és hatáskörét a polgármester, illetve a főpolgármester, a megyei közgyűlés elnöke gyakorolja”. Vagyis a jogszabály a polgármester rendkívüli hatásköreit nem köti kifejezetten a katasztrófa elhárításához szükséges mértékhez. Ebből következik az, hogy a jogszabály lehetőséget ad olyan értelmezésre is, amely szerint a települési költségvetést, illetve annak módosítását is a polgármester maga fogadhatja el, és sok minden mást ugyancsak megtehet, miközben a törvény egyetlen szóval sem utal a katasztrófa elhárításához szükséges mértékre és területre.

Ez akár jogalkotói mulasztásnak is tűnhet, mert a településvezetőnek gyakorlatilag „teljhatalmat” adtak a helyi ügyekben, miközben elvileg még a Fidesz-kormányt is köti, hogy a rendeleti úton történő kormányzás rendkívüli jogrendben is csak a szükséges mértékben vezethető be. A katasztrófavédelmi törvényből ez a megkötés a polgármesterek esetében hiányzik, mert lehet, hogy erről a jogalkotó egyszerűen megfeledkezett. Vagyis őket nem korlátozza, hogy a képviselő-testület hatásköreit kizárólag a katasztrófa elhárításához szükséges mértékben, illetve területeken gyakorolhatják.

Érdekes mindazonáltal, hogy Sára Botond fideszes budapesti kormánymegbízott önmérsékletre kérte a polgármestereket, és felhívta a figyelmüket arra: „túllépi a társadalmi rendeltetésnek megfelelő joggyakorlás kereteit az, ha a polgármester (főpolgármester, megyei közgyűlés elnöke) az önkormányzat éves költségvetését (…) saját hatáskörben úgy fogadja el, hogy az túllépi az önkormányzat veszélyhelyzetre való indokolt reagálóképességének feltételét biztosító mértéket, vagy olyan mértékben módosítaná, amely nem szükséges a veszélyhelyzet kezeléséhez”.

De ez nem jogforrás, hanem csupán Budapest Főváros Kormányhivatala fideszes vezetőjének észrevétele. Ami kétségkívül ennél több, mert Sára Botond korábbi józsefvárosi polgármester a kormánypárt embereként csak tudja, mit beszél.

És valószínűleg neki van igaza, mert ha a katasztrófavédelmi törvény egyszerű nyelvtani értelmezésén túllépünk, és a jogszabály rendszertani értelmezését választjuk, nyilvánvaló, hogy a polgármestereket sem akarták nagyobb hatáskörrel felruházni rendkívüli helyzetben, mint magát a kormányt. Hogy a jogszabályból a nyelvtani értelmezés alapján ez is következhet, az kodifikációs hiba lehet.

Ez a szabályozás az önkormányzatisághoz való jog alkotmányos alapjog sérelméhez vezethet. Egészen odáig, hogy veszélyhelyzetben a polgármester – a rendkívüli jogrend megkívánta lépésektől függetlenül – azt csinál a helyi költségvetéssel, amit csak akar.

Annak pedig nyilvánvalóan semmi köze a járványveszélyhez, hogy az önkormányzat a saját költségvetéséből a polgármester egyszemélyi döntése alapján mennyit költ például sporttámogatásokra. Ez Sára Botond állásfoglalása szerint is sértheti a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás elvét. Főleg ha évek óta húzódó ügyről van szó, amit a településvezető most hatalmi szóval akar lezárni.

De aggályos lehet az is, ha a polgármester megvonja valamennyi helyi képviselő tiszteletdíját, ha focipályára költi a közpénzt, ha éppen most jut eszébe közparkot fejleszteni – amit ráadásul a veszélyhelyzet alatt nem is lehet használni. Költenének inkább a helyi szociális ellátórendszer fejlesztésére, házi beteggondozásra, a háziorvosok védőeszközökkel történő felszerelésére, vírustesztekre stb. Bármire, ami valóban segítheti a járvány okozta veszteségek minimalizálását.

(Fotó: napi.hu)