Ma Magyarországon a külföldi elkövetőknek érdemes embercsempésznek állniuk, mert a jogerős ítélet után szélnek eresztik őket. A szabadításukra vonatkozó kormányrendelet ráadásul mindenkire vonatkozik, aki ellen a későbbiekben ilyen bűncselekmény miatt indul eljárás, mert a bírói verdikt meghozatala után mehetnek majd világgá. Tehát mit kockáztatnak? Legfeljebb néhány hónapos letartóztatást és kiutasítást, ami nem túl nagy ár azért, hogy egy-egy emberen akkor is ezer eurókat keresnek, ha a „mutatvány” nem sikerül, mert a pénzt előre kérik és kapják.

Augusztus elejéig már csaknem 1400, jogerősen elítélt, Magyarországról kiutasított külföldi embercsempészt engedtek ki a magyar börtönökből. Közülük mostanáig hat embert fogtak el, mert megszegték a reintegrációs őrizetről szóló rendeletben foglalt szabályokat. Valakit ismét bűncselekményen kaptak, más nem hagyta el az ország területét a megadott 72 órán belül – írta meg a 24.hu.

Az intézkedést a kormány azzal magyarázta, hogy ellátásuk évente több milliárd forintos költséggel terheli a büntetés-végrehajtási szervezetet. Rétvári Bence belügyi államtitkár szerint egy elítélt embercsempész átlagosan csaknem 5 millió forintjába kerül a magyar adófizetőknek. (A parádés tűzijáték 12 milliárdot emésztett fel.) Azt is hozzátette, hogy „Magyarországnak azért kellett meghoznia ezt a döntést, mert Brüsszel nem járul hozzá a határvédelem költségeihez, viszont megbünteti hazánkat, ha túlzsúfoltak a börtönök”. A tényszerűség kedvéért: emiatt az Emberi Jogok Európai Bírósága – és nem „Brüsszel”marasztalta el korábban a magyar kormányt, s a hazai bíróságok ítélik meg a jogos kártérítés összegét.

Ez egyébként kínosan emlékeztet a pedagógusbérek emelésének elmaradása miatti huzavonára. A tanárok fizetését azért nem emelik, mert az uniós támogatások jelentős részét jogállami kifogásokra hivatkozva visszatartják. Csakhogy – bár a párhuzam természetesen sántít – a hazai oktatási rendszer, illetve a büntetés-végrehajtás működőképességének finanszírozása egyaránt tagállami hatáskör. Amiről nem kellene megfeledkezni, amikor a magyar kormány olyannyira ügyel a nemzeti szuverenitás megőrzésére.

De visszatérve az alapkérdésre: eddig 1385, embercsempészés miatt elítélt külföldi állampolgárt szabadítottak azzal a feltétellel, hogy gyorsan hagyják el az országot. Azt viszont senki nem tudja, hogy ez a bűnöző tömeg hová távozott, és a reintegrációs őrizet szabályait bármely külföldi hatóság érvényesítette-e. Csak halkan jegyezzük meg, hogy akivel szemben ilyen intézkedést alkalmaznak, azt távfelügyeleti eszközzel kell felszerelni, de ez a szélnek eresztett embercsempészekre nem vonatkozik.

A sajátos intézkedés további következménye, hogy ma Magyarországon a külföldi elkövetőknek érdemes embercsempésznek állniuk. A rendelet ugyanis mindenkire vonatkozik, aki ellen a későbbiekben ilyen bűncselekmény miatt indul eljárás, mert ha megszületik a jogerős ítélet, mehetnek majd világgá. Tehát mit kockáztatnak? Legfeljebb néhány hónapos letartóztatást és kiutasítást, ami nem túl nagy ár azért, hogy egy-egy emberen akkor is ezer eurókat keresnek, ha a „mutatvány” nem sikerül, mert a pénzt előre kérik és kapják.

Olyan apróságokkal ne is fecséreljük az időt, hogy a kormány jogerős bírósági ítéleteket írt felül. Tehát a hatalmi ágak szétválasztásának elve a NER-re nem kötelező. Túl ezen Magyarország még inkább kiváltja az uniós tagállamok ellenérzéseit, és építhet sok pénzért határkerítéseket, ha az embercsempészeknek menlevelet kínál. (Akkor miért költünk határvédelemre és bűnüldözésre, büntetőeljárásra hatalmas összegeket?) Ráadásul azt sem követik figyelemmel, hogy ezek a bűnözők merre távoznak tőlünk.

Különben érdemes megjegyezni, hogy az EU tagállamai közül fajlagosan nálunk a legmagasabb – több mint 18 ezer fő – a kifogásolható körülmények között fogva tartottak száma. Érdemes lenne inkább azon gondolkodnia még a belügyi államtitkárnak is, hogy ennek mi lehet a magyarázata, miközben az illetékesek az unión belül kiemelkedően jó közbiztonságról beszélnek.

Vajon nem lenne érdemes a gyanúsítottak nyakló nélkül alkalmazott letartóztatása helyett nyomkövetével otthon hagyni a büntetőeljárás hatálya alatt álló személyeket? Ugyanez lehet a helyzet azokkal az elítélt piti bűnözőkel is, akiket különösebb kockázat nélkül helyezhetnének reintegrációs őrizetbe. Ezt nyugodtan megtehetnék, ha valaki az egy évet meg nem haladó büntetéséből három, az ennél hosszabb időtartamú szabadságvesztésből hat hónapot letöltött. Ezzel mindjárt sok milliárdot takaríthatna meg az állam, és nem váltanának ki megalapozottan nemzetközi felháborodást.

(Fotó: MTI/Rosta Tibor)