Svédország barát vagy ellenség? A skandináv állam NATO-csatlakozásának blokkolása jogos reakció-e arra, hogy állítólag sértegették a magyar választókat, vagy inkább politikai zsarolásról van szó az uniós pénzek elmaradása miatt? Ez utóbbi vélekedést erősíti, hogy most egy 2019-es svéd oktatófilmre hivatkozva sértődünk meg, amely valóban éles kritikát fogalmaz meg Magyarországgal szemben, de ettől még 2020-ban jó barátok voltunk. A katonai szervezet a NER-re nem volt felkészülve...

Svédországban sok magyar honfitársunk él. Egyes becslések szerint számuk 25-35 ezer közé tehető, de a statisztikai módszertan alapján pontosat nehéz mondani – olvasható egy hivatalos magyar honlapon. Onnan az is kiderül, hogy elsőként a holokauszt túlélői közül fogadtak be többeket a svédek. Második hullámban az 1956-os forradalmat és szabadságharcot követően érkeztek magyarok. Ezt követően, jellemzően a ’80-as években Erdélyből, majd a ’90-es évek elején a Vajdaságból és Kárpátaljáról települtek át magyarok Svédországba. Magyarország 2004-es EU-csatlakozása óta amúgy tovább nőtt a svédországi magyar közösség létszáma. Az ok egyértelmű: sokan a jobb megélhetés reményében vándoroltak ki a skandináv országba.

A puszta számokon azonban lépjünk túl. „Országaink ma barátként és szövetségesként tekinthetnek egymásra. Szoros az együttműködésünk a politika, a gazdaság, a védelem, a tudomány és a kultúra területén, ahogy összeköt bennünket európai uniós tagságunk és a nemzetközi béke és biztonság iránti elköteleződésünk is” – olvasható a két állam közötti diplomáciai kapcsolatot felvételének századik évfordulóján, 2020-ban megjelent, s máig megtalálható rövid közleményben a stockholmi magyar nagykövetség honlapján. Ehhez képest idén májusban Orbán Viktor azt nyilatkozta, hogy a „Magyarország és Svédország közötti politikai kapcsolatok borzasztóan rosszak. Nem akarunk konfliktusokat importálni a NATO-ba”.

Tisztában van a miniszterelnök azzal, hogy mit mondott? A kormány részéről korábban Orbán Balázs, a kormányfő politikai igazgatója is arról fecsegett márciusban, hogy a magyar képviselők „megnyugtatást várnak” a svédektől, mivel „sértegették a magyar választókat, a képviselőiket, s ezáltal egész Magyarországot”. Például azzal, hogy „Magyarország idegengyűlölő és nacionalista kormánya továbbra is megsérti a jogállamiság elvét és lemond Ukrajna támogatásáról”. Ez tényleg olyan távol van az igazságtól?

Most előkerült az újabb ütőkártya: egy korábbi svéd oktatófilm, amely a NER véleményvezérei szerint Magyarországot lejárató, gátlástalan hazugságokkal, ferdítésekkel tarkított, az objektivitás minimális igényét nélkülöző összeállítás volt, amit egy svéd műsorszolgáltató készített 2019-ben az európai parlamenti választások előtt. A cél állítólag az lehetett, hogy irányt mutassanak a szavazás előtt álló fiataloknak. Bocsánat az egyszerű fogalmazásért: ez ott vajon ki a fenét érdekelte? Különösebb visszhangja ennek egyébként Magyarországon sem lett, hiszen 2020-ban még „barátok és szövetségesek” voltunk.

Térjünk vissza az alapkérdéshez: a magyar-svéd kapcsolatok megromlása okán állítólag nem akarunk konfliktusokat importálni a NATO-ba. Ne akarjunk. Azon azonban érdemes lenne elgondolkodni, hogy a diplomáciai konfliktusok éleződésének hol kell keresni a gyökereit. Arról nem is beszélve, kinek az érdekeit szolgálná a svédek NATO-csatlakozása? A miénket is, hiszen egy meglehetősen erős hadsereggel rendelkező állam válna az észak-atlanti szövetség részévé. Ennek blokkolása politikai zsarolásnak tűnik, mert a NER az egész civilizált világra haragszik az uniós támogatások elmaradása miatt.

Nézzük azonban a NATO alapszerződését. Ennek ötödik cikkelye egyértelművé teszi: a „Felek megegyeznek abban, hogy az egyikük vagy többjük ellen, Európában vagy Észak-Amerikában intézett fegyveres támadást valamennyiük ellen irányuló támadásnak tekintenek; és ennélfogva megegyeznek abban, hogy ha ilyen támadás bekövetkezik, mindegyikük (...) támogatni fogja az ekként megtámadott Felet vagy Feleket azzal, hogy egyénileg és a többi Felekkel egyetértésben, azonnal megteszi azokat az intézkedéseket – ideértve a fegyveres erő alkalmazását is –, amelyeket a békének és biztonságnak az észak-atlanti térségben való helyreállítása és fenntartása érdekében szükségesnek tart”.

Fordítsuk le magyarra: ha minket idegen támadás érne, az egész szövetséget kötelezettség terhelné, hogy megvédje az országunk területi integritását. Ha ebből a közösségből a svédeket kizárjuk, magunk alatt is vágjuk a fát. Amennyiben nem akarjuk Svédországot NATO-tagországnak látni, mi is cselekedhetünk. Bármikor kiléphetünk egy év felmondási határidővel a szövetségből. Orbán tényleg ezt akarná?

Az észak-atlanti katonai szövetség meg a saját csapdáját ásta meg azzal, hogy az alapszerződésben a kizárásról nem rendelkezett, miközben a felek egyhangú döntéséhez kötik új tag felvételét. Ez a szervezet a NER-re nem volt felkészülve...

(Fotó: a NATO brüsszeli székháza)