A családbarát NER még az igazságügy-miniszterét sem tudta kimenekíteni volt férje, az állítólag bántalmazó Magyar Péter karmai közül – derült ki a Varga Judittal folytatott, ízlésünktől idegen beszélgetésből. Ami semmi másra nem volt jó, mint arra, hogy elterelje a figyelmet a botrányos kegyelmi ügyről, de még inkább arról, amit a tárcavezető az ügyészség működésével kapcsolatban mondott. Pedig nem kevesebbet állított, minthogy a kormány egyes tagjai próbáltak beavatkozni a Völner–Schadl-ügyként emlegetett büntetőeljárásba.

Döbbenetes sárdobálássá fajult a Magyar Péter által nyilvánosságra hozott hangfelvétel, amelyben a volt feleségével, egykori igazságügy-miniszterrel folytatott családi beszélgetésének részleteit tette hozzáférhetővé. Ez ízlésünk szerint való? Nem. Ami viszont a Völner–Schadl-ügy kapcsán elhangzott, az a magyar igazságszolgáltatás működését illetően súlyos aggályokat vet fel. Csakhogy ma már ezzel szinte senki nem foglalkozik, mert az vált központi kérdéssé, hogy Magyar bántalmazta-e a feleségét.

A recski sárlavina károsultjainak 500 milliót ígért Orbán Viktor egy maga jegyezte kormányhatározatban, de az érintettek ebből máig egyetlen fillért sem láttak. A trükkös „király” hozott is, meg nem is, mert a tavalyi dokumentumban szerepelt egy kitétel: „az érintett ingatlanok hosszú távú használhatóságának, lakhatóságának kérdéseiről jelentést kell készíteni”. De mára kiderült, hogy a károsultak lakóházainak „hosszú távú használhatósága” állítólag nincs veszélyben. Az meg nem zavar senkit, hogy a Fideszhez közeli bányavállalkozás szabálytalan működése miatt csaknem kéttucatnyi család élete ment tönkre.

Azzal, hogy Magyar Péter kilépett a széles nyilvánosság elé, és március 15-én talán a legnagyobb tömegeket vonzó rendezvényt sikerült megszerveznie, új fejezet kezdődött a történetben. Nem tudhatjuk azonban, hogy mi volt ennek a motivációja: politikai szerepvállalás készteti, mert elege volt a NER eddigi működéséből, csakhogy ebbe keverednek magánéleti szálak, esetleg még a személyes sértettség is. Értelmezni kell tehát a Magyar Péter-jelenséget, amihez azonban időre van szükség, hogy tisztán lássunk.

Sajtószabadságot követeltek a márciusi ifjak 1848-ban, de ezt a NER nem szeretné. A független médiumok működését igyekeznek lehetetlenné tenni, a Fideszhez közelálló sajtómunkások tevekénységét pedig minden eszközzel támogatják. Az Európai Parlament előterjesztése szerint a tagállamoknak gondoskodniuk kell a nézőpontok minél szélesebb körének nyilvánosságot adó tömegtájékoztatásról, és a közmédia nem válhat egyetlen párt propagandaeszközévé sem. Ki tudja, mi lesz a végeredmény?

A korábban kevesek által ismert Sulyok Tamás elképesztő karriert futott be: átlagos ügyvédből lett fideszes hátszéllel az Alkotmánybíróság tagja, utána elnöke, most az ország köztársasági elnöke. Kár, hogy amikor a múltjáról beszélt, vagy amnéziában szenvedett, vagy tudatosan füllentett. Ez biztosan nem tesz jót a nemzet egységét kifejező államfői posztja gyakorlása során, rossz példát mutat. A NER vele is melléfogott?

Senki nem tehet arról, hogy hová született, és az elődjeink tevékenységéért nem tartozhatunk felelősséggel. Ám ha már efféle ügyben valaki – akár kérdés nélkül – fontosnak véli, hogy megszólaljon, semmiképpen ne állítson valótlanságokat. Így járt azonban Sulyok Tamás, aki az édesapja ellen kiszabott, csakhogy soha nem létezett halálbüntetésről beszélt. Ugyanakkor tudni róla, hogy nem szereti a másként gondolkodó ellenzékieket. Sulyok szerint  2021-re „egyes hazai politikai pártok támogatásával olyan, jogászokból álló testület jött létre, amelynek célja az Alaptörvény által teremtett alkotmányos rend megdöntésére vonatkozó koncepció kidolgozása". Hát ez sem igaz: ilyen testület soha nem létezett.

Ott, ahol a civilek el akarnak dönteni valamit, ám döntsék el, „és eszünk ágában sincs azt megváltoztatni” – állította Orbán Viktor a napokban a parlamentben. Kár, hogy a lakosok hiába tiltakoznak például a környezetkárosító akkumulátorgyárak ellen, a hatalom nem kíváncsi a véleményükre. Ám ne arra figyeljünk, amit a miniszterelnök mond, hanem arra, mit csinál. Ami ez utóbbit illeti, a NER vezére tényleg azt csinál, amit akar.

Nem először állítom, hogy a jelenlegi torz választási rendszerben az ellenzéknek akkor van esélye a budapesti kerületekben és a nagyobb lélekszámú városokban a polgármesteri tisztség, illetve a helyi képviselői mandátumok többségének megszerzésére, ha a Fidesszel szemben egyetlen közös jelöltet állítanak. A Civil Választási Bizottság elnökeként ezért egyeztetésre hívtam mindazokat, akik úgy vélik, megállapodás hiányában a megfelelő embereket előválasztáson kellene megtalálni. Ez nem kötelező, ám ismereteim szerint nincs jobb demokratikus megoldás.

A NER hatalmának megtörésére vagy legalább korlátozására a civilek nélkül nincs esély – hangoztatom évek óta. A pénteki események engem igazolnak: kilenc ismert, de pártokhoz nem kötődő influenszer az interneten napok alatt akkora tömegrendezvényt hozott össze a gyermekek védelme érdekében, amennyien talán még az állami pénzekkel kitömött CÖF békemenetein sem vettek soha részt.