A dolgozókat a gazdasági és szociális érdekeik biztosítására megilleti a sztrájk joga. Vagy nem, mert van bőven kivétel. Az új köztársasági elnök által aláírt legutóbbi törvénymódosítás szerint a gyakorlatban a pedagógusok sem élhetnek a munkabeszüntetés, mint a nyomásgyakorlás leghatékonyabb eszközével.
Miközben a héten a Parlamentben megkezdődött az országos referendumot elrendelő határozati javaslat előkészítése, az Alkotmánybíróság szerdán a Karácsony Gergely által a kínai Fudan Egyetem és az álláskeresési járadék ügyében kezdeményezett népszavazási kérdéseket hitelesítő kúriai végzéseket felülvizsgálta, és kimondta: a döntések alaptörvény-ellenesek. Vagyis nem lesz referendum, ami azt jelenti, hogy a szervezők hiába dolgoztak, akik pedig aláírtak, azokból is bohócot csináltak. Ezzel a helyzettel a jogalkotónak kezdenie kellene valamit.
Az ügyvezető kormány máris jelezte: amint megalakul a sorban negyedik, Orbán Viktor vezette kabinet, a „gránitszilárdságú” alaptörvény tizedik módosítását kezdeményezik. Erre azonban semmi szükség, és az újabb változás csak azt szolgálná, hogy – az orosz-ukrán háborúra hivatkozva – folytathassák a rendeleti kormányzást. Így az egész parlament, beleértve a fideszes politikusok sorát, továbbra is csak biodíszletként szolgálna.
Bibó Istvánt idézve: mindenütt meg kell teremteni a szabadság kis köreit, ahol nem a félelem uralkodik. A civil társadalom aktív közreműködése nélkül ez persze nem megy. És hiteles, a NER lebontásában érdekelt, a személyes ambícióikon felülemelkedni valóban képes politikusok nélkül sem. Különben marad a kétharmados kudarc, utána meg a marakodás.
Megbüntette a Nemzeti Választási Bizottság azokat a civil szervezeteket, amelyek a „gyermekvédelminek” hazudott népszavazás érvénytelenségére szólítottak fel. Az ugyanazon ülésen született másik határozat szerint – bár a jogsértés megállapítható – nem kell bírságot kiszabni. A Kúria pénteki jogerős döntései szerint viszont nem is történt semmi.
A békés egyet nem értés politikáját javasolja mindenkinek Orbán Viktor. A saját felelősségét abban látja, hogy tud-e jó példával elöl járni. Csakhogy 12 évnyi, erőből történő politizálás után hihetünk-e neki? Aligha, hiszen korábban ő mondta ki, hogy a parlament ellenzék nélkül is működik.
Antall József egykori kormányfő igazi államférfi volt, aki nem a hatalom kizárólagos megszerzését, s annak örökös birtoklását, hanem a nemzet felemelkedését tekintette céljának. Akár olyan áron is, hogy nem mindig az őt támogató pártok uralják majd a parlamentet, s nem mindig ő lesz a miniszterelnök. Mindenkinek van mit tanulnia tőle.
A Fidesznek a minősített többség birtokában egyeztetés nélkül elfogadott választási törvénye önmagában is kimerítheti a választási csalás fogalmát. Többek között a választókerületek határait a kormánypárt számára kedvezően módosították, és bevezették a győzteskompenzáció intézményét, s ha nincsenek ezek a trükkök, bizonyosan nem lett volna meg a szűk kétharmados többség 2018-ban.
Aki Márki-Zay Pétert, az ellenzék miniszterelnök-jelöltjét megalapozatlanul gyalázza, és a szavait kiforgatja, annak elsősorban a Ptk. szerint kell viselnie a következményeket. Ez érvényes a miniszterelnökre, a kormánya tagjaira és az állami médiára egyaránt.
Álhír, miszerint az orosz-ukrán háború miatt felfüggesztette az Európai Unió a jogállamisági mechanizmus alkalmazását Magyarországgal és Lengyelországgal szemben. Megint csak azzal találkoztunk, hogy félrevezetik a közvéleményt.