Nagyjából fejenként hárommillió forint kártérítést kellene fizetnie a magyar államnak az emberi jogi bíróság döntése szerint, mert két menedékkérőt fogva tartottak, majd Szerbiába küldték vissza őket. A kormány nem nyugszik bele a verdiktbe, hiszen ez a gyűlöletkeltésre alapozó, meglehetősen embertelenre sikeredett migrációs politikát ássa alá. A Nemzeti Együttműködés Rendszere más esetekben sem szereti, ha bárki a szabályok betartására hívja fel a hatalmon lévőket.
Pert nyert Magyarország ellen az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt két bangladesi menedékkérő. Őket a tranzitzónában még 2015-ben jogellenesen tartották fogva, ráadásul a jogorvoslathoz való jogukat sem biztosították – szögezte le ítéletében a strasbourgi fórum (ennek semmi köze az EU-hoz). Azt is megállapították, hogy a két férfi Szerbiába való visszaküldése is jogsértő, mivel a magyar hatóságok nem támasztották alá konkrét indokokkal, hogy miért tekintik Szerbiát minden migráns tekintetében biztonságos országnak, miközben figyelmen kívül hagyták az ennek ellentmondó információkat.
A Kormányzati Tájékoztatási Központ reagálásában nem volt sok újdonság: „képtelenség, hogy azért kell fizetnünk, mert Magyarország betartja az uniós szabályokat és védi nem csak az ország, de Európa határait is”. A kabinet ellenáll a brüsszeli és strasbourgi nyomásnak – hangsúlyozták –, s kiáll „Magyarország függetlensége és a határok védelme mellett”. Jelezték azt is, hogy az emberek a hamarosan kezdődő nemzeti konzultáció során újra elmondhatják „véleményüket a magyar, illetve a brüsszeli bevándorláspolitikáról”.
Mindezek után nem meglepetés, hogy a miniszterelnök nemzetbiztonsági főtanácsadója bejelentette: megfellebbezik a döntést, vagyis indítványozzák, hogy kerüljön a Nagykamara elé az ügy. Hogy ez megtörténik-e, arról a strasbourgi testület maga dönthet. Mindenesetre Bakondi György szerint teljes mértékben törvényesen bírálták el a menedékkérelmeket, a Szerbiába történő kiutasításról pedig úgy született döntés, hogy a hatóságok meggyőződtek arról, biztonságos harmadik országról van szó. Nemsokára kiderül, a bíróság mit szól ehhez. Miként azt korábbi posztunkban is kifejtettük: az uniós eljárási szabályok betartása migránsügyben sem ad felmentést az emberi jogi egyezmény betartásának kötelezettsége alól.
A bíróság „joggyakorlata mintha nem venné figyelembe azt a migrációs nyomást, amellyel az egyes államok napjainkban találkoznak” – írta idén januárban, tehát a mostani döntést jóval megelőzően a Figyelőben Trócsányi László igazságügy-miniszter. Arról, hogy a menekültügyi szabályozás és gyakorlat vonatkozásában egy adott ország biztonságos származási vagy tranzitállamnak minősíthető-e vagy sem, a bíróság megállapításai nem tekinthetők meggyőzőnek – véli. Úgy látja, nehezen dönthető el, hogy a testület adott estben a jogvédő feladatoknak akar eleget tenni vagy valós bírói fórumként jár el.
Hülyegyerekek
Az ironikusan Alapjogokért Központnak nevezett kormánypárti propagandaszervezet viszont átvágná a gordiuszi csomót: azzal érvelnek, hogy a strasbourgi bíróság „fundamentalista módon értelmezte a migránsok jogait az államok (nemzet)biztonsági érdekeinek rovására, így jogalkalmazás helyett valójában jogalkotást végezve súlyosan megsértette Magyarország alkotmányos identitását és szuverenitását”.
Ezért úgy látják, Magyarországnak meg kell támadnia a bíróság döntését, de a fellebbezés eredménytelenségére is fel kell készülni. A központ javasolja: fontolóra kell venni az ítélet végrehajtásának megtagadását, és ha ennek jogi vagy politikai akadályai merülnek fel, az emberi jogok európai egyezményéből történő kilépés sem túl nagy ár.
Zseniális. A Fidesz pártalapítványa által finanszírozott, saját bevallása szerint alapjogvédelemmel kapcsolatos kutatásokat végző központ az egyik leghatékonyabb nemzetközi alapjogvédelmi rendszerből történő kilépésünket szorgalmazza. Ezek a jóképességű fiatalok minden forint támogatást megszolgálnak.
Azt viszont, hogy milyen szervezeti formában működnek, s miből élnek, a központ maga nem árulja el. Lehet, ők is Soros-bérencek, és ezért titkolóznak? Amúgy különösebb aktivitást nem mutatnak, mert az oldalukon az utolsó hír tavaly január 5-i keltezéssel jelent meg. Léteznek ezek egyáltalán? De ha léteznek is, vajon minek?
Az ET-tagság kötelez
Az emberi jogok európai egyezményét aláíró bármely országnak – az Európa Tanács (ET) 47 tagállamának – a strasbourgi verdiktet végre kell hajtania. Ez azt jelenti, hogy
- a hazai hatóságnak/bíróságnak a konkrét ügyben egyezménykonform egyedi döntést kell hoznia,
- a kormánynak ki kell fizetni az egyezmény megsértése miatt kiszabott kártérítést, valamint
- a jogalkotónak módosítania kell azt a jogszabályt, amelynek alkalmazása miatt az egyezménysértés bekövetkezett.
Ezeknek a követelményeknek nem mindig sikerül eleget tenni. Az ET miniszteri bizottsága azonban folyamatosan figyelemmel kíséri, hogy a szerződésben részes államok végrehajtják-e a strasbourgi döntéseket. Kevesen tudják, de jelenleg Magyarország vonatkozásában több száz lezáratlan végrehajtási ügy van a miniszteri bizottság előtt.
A bíróság 2015-ben az elhúzódó polgári perek kapcsán hozott úgynevezett pilot ítéletében figyelmeztetett arra, hogy rendszerszintű problémáról van szó Magyarországon. Ezért kötelezte az államot arra, hogy tavaly októberig vezessen be olyan hatékony hazai jogorvoslati lehetőséget, amely lehetővé teszi az ésszerűtlenül hosszú ideig tartó polgári peres eljárások esetén az érintettek kártalanítását. A magyar peres eljárások elhúzódása különben 2003 óta rendszeresen szerepel a miniszteri bizottság napirendjén.
A büntetőügyek indokolatlanul hosszú időtartama miatt korábban – 2014 tavaszán – véglegessé vált ítélet ugyancsak a rendszerszintű hiányosságokra figyelmeztetett, s hívott fel azok kiküszöbölésére.
A kormány az új eljárási törvényektől várja a rendszerszintű probléma megoldását, továbbá kötelezettséget vállalt arra, hogy 2017 közepéig az Országgyűlés elfogadja és 2018. január 1-jén hatályba lép a perek elhúzódás miatti kártalanításról szóló törvény, amelynek azonban nem lesz visszaható hatálya. Addig az ilyen tárgyú kérelmek sorra gyűlnek a strasbourgi bíróságon.
A vörös csillag viselése kapcsán több fordulóban is döntöttek Strasbourgban, s úgy tűnt, ez a kérdés megoldódott. Pedig Kövér László házelnök már 2011-ben megmondta: ott „néhány idióta, fogalma sem lévén arról, hogy az országban mi zajlott ötven éven keresztül, (…) úgy gondolja, hogy a szabadságjoghoz tartozik, hogy valaki a vörös csillaggal demonstráljon”. Talán ő sem gondolta volna, hogy ez a kérdés egy sörgyár kapcsán kerül ismét napirendre.
A roma diákok iskolai szegregációja miatt marasztalta el Magyarországot az emberi jogi bíróság még 2013-ban. A testület szerint ellentétes az emberi jogi egyezménnyel, hogy a gyerekeket arra kötelezték, hogy kisegítő iskolába járjanak. A miniszteri bizottság tovább vizsgálja, hogy ténylegesen csökkent-e a roma tanulók aránya a kisegítő iskolákban, s a kormánytól további erőfeszítéseket vár el a roma és nem roma tanulók integrált oktatása érdekében.
Megsértették a magyar hatóságok az állampolgárok gyülekezési jogát, amikor megtiltották azokat a demonstrációkat, amelyeket a Parlamenthez hirdettek meg – ezt állapította meg a strasbourgi fórum 2012-ben. Azért nem foglalkoztak érdemben a két magánszemély bejelentésével, mert azt állították, a Kossuth tér a 2006-os zavargások miatt „biztonsági műveleti területnek” számít – vagyis nem közterület –, s ezért nem tartozik a rendőrség joghatóságába.
A rendőrség egyébként később is élt ezzel a trükkel, s legutóbb Putyin budapesti látogatásakor akadályozták meg személy- és létesítményvédelmi intézkedésre hivatkozva, hogy az Együtt a Parlament közelében tüntethessen. De a devizahitelesek sem tiltakozhattak a kormányfő lakóhelyénél, mert a Terrorelhárítási Központ a Cinege utcát is lezárta, mondván, ott védett vezető tartózkodik. Az ET miniszteri bizottsága még várja a kormány beszámolóját, milyen általános intézkedéseket tettek annak érdekében, hogy a gyülekezési jogot ne korlátozhassák. Az új gyülekezési törvény kidolgozása azonban – amint korábban írtuk – lekerült a napirendről.
Megsértette a 2011 végén menesztett főbíró véleménynyilvánítási szabadsághoz, valamint a jogorvoslathoz való jogát, így a tisztességes eljárás követelményét a magyar állam – így döntött a strasbourgi emberi jogi bíróság jogerősen 2014 decemberében. Baka Andrást a verdikt szerint egyértelműen azért váltották le a Legfelsőbb Bíróság éléről, mert bírálta a kormány jogalkotási elképzeléseit. Ő ezért a tavaly nyári ítélet alapján 22 milliós kártérítést majd’ tízmilliós perköltséget kapott.
Ezzel azonban az ügy nincs lezárva. A bíróság felszólította ugyanis az államot, hogy 2017 szeptemberéig adjon tájékoztatást arról, milyen intézkedéseket tett annak érdekében, hogy egy bíró felmentése esetén álljon rendelkezésre hatékony jogorvoslati lehetőség. Elvárják ugyanakkor, hogy önmagában a véleménye miatt senkit ne távolíthassanak el, s ezt tegyék is világossá.
Nem tetszett Strasbourgban a tényleges életfogytig sem. A bírák 2014 tavaszán kimondták, az egyezmény nem zárja ki ilyen büntetés kiszabását, ám a szabadulás reményétől nem lehet megfosztani senkit. Vagyis: átlátható felülvizsgálati rendszerre van szükség, amely bizonyos feltételek teljesítése esetén lehetővé teszi, hogy az elítélt szabadlábra kerüljön. Az ítélet hatására módosították a szabályokat, s negyven év után lehetővé tennék, hogy egy kegyelmi bizottság az elítélt nevében a köztársasági elnökhöz forduljon. Az államfő azonban indokolás – és időkorlát nélkül – dönthetne, ami az emberi jogi bizottság tavaly őszi döntése szerint változatlanul nem jó megoldás.
„Nem a bűnözők jogait kell mindenek elé sorolni” – vélekedett Rátvári Bence igazságügy-minisztériumi államtitkár az emberi jogi bíróság döntése kapcsán 2014 májusában. Szerinte az egész társadalmat meg kell védeni attól, hogy erőszakos bűnelkövetők sétáljanak az utcán. Ezeket az embereket szerinte végleg börtönben kell tartani. A szaktárca a tavaly októberi verdiktet is vitatta, s közölték: az emberi jogi bíróság mond, amit akar, de változatlanul szükségesnek ítélik a tényleges életfogytiglan intézményét.
A Fidesz által „pofátlannak” minősített végkielégítéseket sújtó 98 százalékos különadó ügye sem tekinthető még befejezettnek. Az emberi jogi bíróság szerint ez sérti a magántulajdonhoz való jogot, s ennek hatására a szabályozást ugyan módosították, de a „mindössze” 75 százalékra mérsékelt sarccal is baj lehet. Máris több ezzel kapcsolatos panasz vár elbírálásra vár Strasbourgban.
A Magyar Keresztény Mennonita Egyház és társai kontra Magyarország ügyben 2014 februárjában hoztak jogerős ítéletet, amely szerint az egyházi törvény módosítása a vallásszabadságot sérti. „A bíróság elismeri a magyar kormány legitim aggodalmait azzal a problémával összefüggésben, hogy Magyarországon korábban nagy számú egyház volt bejegyezve, amelyek közül néhány visszaélt az állami támogatással, de valódi vallási tevékenységet nem folytatott. Mindazonáltal a kormány nem bizonyította, hogy a vélt problémát ne lehetne kevésbé drasztikus eszközökkel megoldani, például igazságszolgáltatási ellenőrzéssel vagy a bizonyítottan visszaélő egyházak feloszlatásával” – így szólt a verdikt.
Tavaly nyáron Strasbourgban meg is ítéltek negyven- és száznegyvenezer euró közötti kártérítést több kisegyháznak, de még ez az ügy sincs befejezve. Egyelőre folyik az alkudozás, hogy a többieknek vajon mekkora összeg járhat.
Van megoldás
Tény, hogy a strasbourgi bíróság időnként – a magyar ügyek pár százalékában – az államot elmarasztaló ítéletet hoz. Az is tény, hogy ilyenkor fizetni kell, és adott esetben a törvényeken is változtatni kell. Az ilyen kellemetlenséget egyébként könnyű elkerülni: nem kell megsérteni az emberi jogi egyezményt. Ha ez nem sikerült, akkor pedig legalább a jogerős ítéletet végre kellene hajtani.
A jogállamiság és az alapvető jogok védelme ennyit talán megér. Persze ezeket sutba lehet vágni, lehet durcáskodni és ki lehet lépni az emberi jogi egyezményből. Ezáláltal csatlakozhatunk a nem tag európai államok Vatikán, Koszovó és Fehéroroszország alkotta exkluzív klubjához. Sajnálatos mellékhatás, hogy ez esetben az EU döntéshozó szerveiben is felfüggesztenék hazánk szavazati jogát.
De kit érdekel, hiszen úgyis le akarjuk vetni Brüsszel rabigáját. Önérzetesen lépjünk ki az unióból is! Mutassuk meg nekik, hogy nem leszünk gyarmat! Így legalább senki nem fogja korlátozni a Nemzeti Együttműködés Rendszerének kibontakozását. Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!
