Balla Irma-ügy: ítélet van, de még mindig nincs meg a valódi gyilkos

2020. február 05. - Magyar Ügyvéd

ballairmau_gy_1.jpgTizenhárom év után sem sikerült megnyugtatóan pontot tenni egy 2007-ben elkövetett emberölési ügy végére. Balla Irma debreceni fideszes önkormányzati képviselőt a saját lakásán ölték meg, és előbb a fiát gyanúsították, s el is marasztalták, majd felmentették. Utána jött a képbe egy másik lehetséges elkövető, akit hétfőn jogerősen 15 évre ítéltek, de csak emberölési kísérlet miatt. De akkor ki az igazi gyilkos?

Jogerősen 15 év fegyházbüntetésre ítélte a Debreceni Ítélőtábla a Balla Irma debreceni fideszes önkormányzati képviselő meggyilkolásával vádolt D. Lajost, aki 2007-ben betört Balla Irma otthonába, és megölte az asszonyt – legalábbis a vádirat és így sajtó szerint. A helyzet azonban bonyolultabb ennél – már csak azért is, mert a vádlottat csak emberölési kísérlet miatt marasztalták el –, ezért elkerülhetetlen némi történelmi visszatekintés.

Annak idején meglehetősen nagy, országos érdeklődést kiváltó üggyé vált, hogy valaki erőszakos módon behatolt az egykori helyi fideszes képviselő otthonába, majd brutális módon végzett az asszonnyal. A nőt nagypénteken a fia találta meg, és azonnal értesítette is a rendőrséget. Ezt követően elindult az ilyenkor szokásos rend szerint a nyomozás: nyilván volt helyszíni szemle, ahol rögzítették a nyomokat, és széleskörű tanúkutatásba kezdtek.

Az események azonban váratlan fordulatot vettek: Schönstein Sándort, az áldozat fiát gyanúsították meg a bűncselekmény elkövetésével – akinek a védelmét mi láttuk el –, és első fokon 12 év fegyházbüntetésre ítélték. A hatóságokat az sem zavarta, hogy a mellesleg büntetett előéletű D. Lajos – aki az asszony lakása szomszédságában folyó építkezésen dolgozott, így került először tanúként képbe – 2009-ben beismerte a bűncselekmény elkövetését. A teljesség kedvéért: a védelem indítványozta a fiú elleni eljárás felfüggesztést, és azt, hogy folytassák a nyomozást D. Lajossal szemben. Még egy pajszert is letettünk a bíróság asztalára, ami a cselekmény eszköze lehetett. Az ügyész azonban „beleszeretett” a saját verziójába, és az indítványt elutasította.

Miután D. Lajos a beismerő vallomását utóbb visszavonta – miközben a számára a gyilkosság idejére alabit igazoló féltestvére elismerte, hogy akkor ő nem is tartózkodott otthon –, a bírósági eljárás folyt a maga útján, és az egykori képviselő fiát különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosság miatt elítélték. Az ítélőtábla viszont új eljárásra utasította a bíróságot, és másodjára Schönstein Sándort bizonyítottság hiányában felmentették. Igaz, erre 2011-ig kellett várni, és közben a fiatalember eltöltött legalább két évet rács mögött.

De legalább az újabb menetben kiderült, hogy a nyomozás során súlyos eljárási hibákat követtek el – például a lakást a helyszínt biztosító rendőrök és a mentők a hivatalos szemle lefolytatása előtt összejárkálták, a hullaszállítók pedig magukkal vitték azt a takarót, amellyel Balla Irma testét befedték. Ráadásul a helyszíniszemle-jegyzőkönyvet annak lezárása után egy évvel még „emlékezetből” kiegészítették.

A felmentő ítélet után 2013 novemberében ismét elrendelték a nyomozást, és – a korábbi és az időközben beszerzett tárgyi és személyi bizonyítékok alapján – 2015. februárjában nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés elkövetésének megalapozott gyanúja miatt a más ügyek miatt nyolcéves börtönbüntetését töltő D. Lajos 36 éves debreceni lakost hallgatták ki.

És úgy további öt év után most megszületett a jogerős ítélet. Amivel igazából nem sikerült lezárni az eljárást, mert a debreceni ítélőtábla másodfokú – tehát jogerős – döntése szerint még mindig nem világos a kép. Hiába marasztalták el ugyanis korábban első fokon D. Lajost nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettében, mert a mostani verdikt lényeges kérdésekben hozott változást.

A vádlottat a bíróság másodfokon már csak nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettének kísérletében találta bűnösnek, ami azért egy más minősítés. Igaz, az első fokon kiszabott 15 évnyi fegyházbüntetést helyben hagyták, s azt is, hogy az elítélt feltételes szabadságra nem bocsátható.

D. Lajos védője a tárgyaláson kiemelte, hogy a Balla Irma fejét és koponyáját ért sérülések önmagukban nem vezettek volna az asszony halálához. Végzetesnek a nyakat ért sérülés bizonyult, ami szerinte valamilyen robbanásszerű indulat, mérhetetlen gyűlölet megnyilvánulása lehetett. A terheltre azonban ezt a halált okozó cselekményt nem lehetett rábizonyítani.

Az ítélőtábla szóban kihirdetett ítélete alapján a bíróság annyiban egyetértett ezzel, hogy csak az emberölés kísérlete igazolható, mert a szakértői vélemények alapján nem zárható ki: nagyon rövid időn belül, egy-két óra különbséggel „több részletben valósult meg az elkövetés”. Az ítélet részletes írásbeli indoklásának ismerete nélkül ezt nem szeretnénk kommentálni.

Annyi mindazonáltal felvetődik, életszerű-e, hogy egy elkövető péppé veri az áldozata arcát és fejét, majd utána egy-két óra különbséggel jön valaki, aki befejezi a cselekményt, s végez a még élő emberrel. A kriminalisztika történetében ilyesmire vélhetően kevés példát találnánk. Erre a rejtélyre a verdikt írásba foglalt indokolása – amit egyelőre senki nem ismer – talán majd választ ad.

Ami viszont bizonyos: a Debreceni Ítélőtáblának a Balla Irma ügyében hozott jogerős ítélete nyitva hagyott egy nem elhanyagolható kérdést: akkor tulajdonképpen ki ölte meg az asszonyt? D. Lajos a verdikt alapján legfeljebb kísérletet tett rá, bár ennek a büntetési tétele éppen annyi, mint a befejezett bűncselekményé.

A vádlott a törvényben szabályozott középértéket pedig tényleg megkapta – ami éppen 15 év –, mert a büntetés tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha az emberölést például nyereségvágyból követik el, és ehhez nem is kell a különös kegyetlenség, mint újabb minősítő körülmény, amit a tábla törölt a vádpontok közül. Szóval a 15 év akár rendben is lenne.

Ám erősen kérdéses, hogy mi lesz az ügy folytatása. A szakértői vélemények alapján nem zárható ki: nagyon rövid időn belül, egy-két óra különbséggel „több részletben valósult meg az elkövetés” – indokolta a bíró a döntést. Ám akkor ki a „többi részlet” – a tényleges emberölés – tettese? Jól tette-e a bíróság, hogy az általa sem vitatott bizonytalansági tényezőket figyelmen kívül hagyva hirdetett jogerős ítéletet?

Ismételjük: tartózkodunk egy kihirdetett verdikt minősítésétől, de a következményektől nem tekinthetünk el. Ki a gyilkos? És ezek után mi lesz Schönstein Sándorral, akit bizonyítottság hiányában mentettek fel? Ha még lóg a levegőben, ki a valódi tettes, az áldozat fia sem kaphat igazi elégtételt, hiszen nem bűncselekmény hiányában, hanem csak bizonyítottság hiányában mentették fel.

(Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt)

A bejegyzés trackback címe:

https://magyarugyved.blog.hu/api/trackback/id/tr3815459510

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.