A büntetés-végrehajtás két kutyakiképzője fulladt a Dunába egy fogolyszökést imitáló gyakorlat közben. Ezzel kapcsolatban kérdések sora adódik: megfelelően felkészítették-e a fegyőröket a feladatra? Rendelkeztek-e megfelelő védőfelszereléssel, s miért a folyónak azt a szakaszát választották, ahol veszélyes örvények vannak, amelyek leküzdése teljes menetfelszerelésbe öltöztetett gyakorlott úszók számára sem feltétlenül megoldható kihívás?
A büntetés-végrehajtás (bv.) két kutyakiképző munkatársa speciális feladatot hajtott végre hétfőn: szökött fegyencek csónakos keresését gyakorolták a gondjaikra bízott kutyákkal, amikor – teljes menetfelszerelést viselve – a Dunába fordultak és elmerültek. Az ebek a partra úsztak, a két fegyőr viszont a folyóba fulladt.
A tragikus balesetnek több jogi vonatkozása is felmerülhet. A részletek ismerete nélkül azonban nem kívánok feltételezésekbe bocsátkozni, ezért inkább csak általánosságban próbálok rávilágítani az üggyel kapcsolatban felmerülő esetleges kérdésekre. Az első mindjárt az, hogy ezt a gyakorlatot miért a Duna egy veszélyes szakaszán kellett végrehajtani, hiszen a bv. pálhalmai és márianosztrai egy-egy alkalmazottja aligha rendelkezett a folyó okozta kockázatokat illetően megfelelő tapasztalatokkal?
Megint csak találgatás: valóban teljes menetfelszerelésben – bakancsban, „hadiruházatban”, fegyverekkel, bilinccsel stb. – estek bele a vízbe a fegyőrök? Ha ez így volt, s mentőmellényt sem viseltek, akár gyakorlott úszóként is úgy süllyedtek volna bele a Dunába, mint kő a vízbe. Amennyiben ez a helyzet, egy esetleges baleset esetén valóban halálra voltak ítélve.
A képet árnyalandó: kérdéses, miért borult fel a csónak? Volt-e az áldozatoknak valamilyen közreható magatartása a tragédia bekövetkeztében? Nem kevésbé fontos, hogy a gyakorlat végrehajtását miként biztosították, és gondoskodtak-e megfelelő mentőegységekről? Ez is a részletes és szükséges vizsgálat tárgyát kell képezze.
Ám térjünk vissza a jog világába. A Központi Nyomozó Főügyészség közölte, hogy az eset kapcsán foglakozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt nyomozást rendeltek el. Ez megerősíti a gyanúmat, hogy ezzel a művelettel összefüggésben valami nincs rendben.
A Btk. szerint aki foglalkozási szabály megszegésével más vagy mások életét, testi épségét vagy egészségét gondatlanságból közvetlen veszélynek teszi ki, vagy testi sértést okoz, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A büntetés egytől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény halált okoz.
Úgy vélem, nem fogadhatjuk el, hogy az illetékes parancsnok felügyelete alatt végzett gyakorlat során két ember életét vesztette. Vajon mi lehet ennek a magyarázata? Azt feltételezem: ezeket az áldozatokat erre a bevetésre nem készítették fel megfelelően. Más ugyanis a „szökött rabot” a szárazföldön, s egészen más egy örvényes folyón üldözni.
A jog világában lépjünk tovább a második síkra. A polgári törvénykönyv szerint a személyiségi jogok sérelmét jelenti különösen az élet, a testi épség és az egészség megsértése. Ez most sajnálatosan megtörtént, hiszen két ember meghalt. Számukra már nem lehet elégtételt szolgáltatni, viszont a hozzátartozók jogosultak kártérítésre, emellett az érintettek az árván maradt gyermekek után tartást pótló folyamatos járadékra, illetve sérelemdíjra is igényt tarthatnak.
Az, hogy mekkora összeget ítélnek meg, az a joggyakorlat, illetve bírói mérlegelés kérdése. Ügyvédként viszont a büntetés-végrehajtásnak azt javaslom, ne várják meg a büntetőeljárás végét, illetve az azt követő esetleges polgári pert, hanem önként segítsenek a két elhunyt alkalmazottjuk hozzátartozói fájdalmának enyhítésében.
Minderről nyilatkoztam a Heti TV Pirkadat című műsorában is, amelyet az alábbi linken tekinthetnek meg:
https://heti.tv/2022/07/06/pirkadat-m-kende-peterrel-magyar-gyorgy/
(Fotó:
