Az Európa Tanács célja „az emberi jogok és alapvető szabadságok megóvása és további fejlesztése” – derül ki a 47 tagállamot tömörítő testület statútumából. Ennek a szervezetnek lesz májustól Magyarország a soros elnöke, amelynek emberi jogi biztosa az újságírói és a médiaszabadság helyreállítására szólította fel a közelmúltban Budapestet. Na, ebből mi sül ki?

Eltiltaná az újságírói foglalkozás gyakorlásától a szándékosan másokat mocskoló, híreket hamisító „propagandistákat” Fekete-Győr András, a Momentum elnöke. Kijelentése különösen a kormányoldalon hatalmas felháborodást keltett, miközben erre a hatályos szabályok szerint ma is van lehetőség, és akadt már példa rá. Igaz, csak azt tiltotta el a bíróság az újságkészítéstől, aki egy Orbán-interjú tartalmát változtatta meg.

Tragikus adatok figyelmeztetnek a járványhelyzet durvulására, miközben számolatlanul küldik ki az egyelőre senki nem tudja, mire jó védettségi igazolványokat, amelyek körül egyébként is igen nagy a zavar. Egy kormányrendelet szerint ezek előállítása darabonként akár kétezer forintba kerülhet, de legalább az ÁNY-Biztonsági Nyomda jól jár vele.

„Kivánjuk a’ sajtó szabadságát, censura eltörlését” – ez az 1848. március 15-én kihirdetett 12 pont első követelése. Ki gondolta volna, hogy az 1990-es rendszerváltás után harminc évvel változatlanul aktuális a kérdés. Hivatalos cenzúra ugyan nincs, de a NER az elmúlt tíz évben mindent megtett annak érdekében, hogy elhallgattassa azokat a médiumokat, amelyek nem hajlandók a hatalom elvtelen kiszolgálására.

Igen kreatív jogértelmezéssel utasította el a Klubrádió pályázatát a Médiatanács, és ami különösen aggályos, hogy visszamenőleg még alakilag is érvénytelenítették azt a benyújtott dokumentációt, amit eredetileg megfelelőnek, érdemi elbírálásra alkalmasnak nyilvánítottak.

A levélben történő szavazás lehetősége csak a határon túli magyarokat illeti meg, miközben a külföldön dolgozó polgártársainknak akár órákat is utazniuk kell, ha élni akarnak a választójogukkal, amit csak személyesen gyakorolhatnak. Erre kétségkívül kell valamilyen biztonságos megoldást találni.

Előválasztás már biztosan lesz, és a polgárok elvileg augusztus 23-tól voksolhatnak majd a saját körzetük ellenzéki egyéni jelöltjeire, és minden valószínűség szerint több miniszterelnök-jelöltre is. De vajon meddig tart az egészségügyi veszélyhelyzet? Ha a kormány a kétharmad birtokában ezt is vég nélkül hosszabbítja, újabb lehetőségtől foszthatja meg a NER-rel nem szimpatizáló politikai erőket.

Államtitkot sértett-e a Parlament nemzetbiztonsági bizottságának jobbikos elnöke, amikor nyilvánosságra hozta, hogy a Puskás Aréna megközelítése érdekében a VIP-vendégek számára alagutat akarnak építeni? Gulyás Gergely miniszter szerint nincs ebben semmi titok. De akkor miért kezdeményezték a bizottságnál, hogy a beruházást ne a közbeszerzési eljárás általános szabályai szerint valósítsák meg?

Máig elég nagy a zűrzavar a koronavírus elleni védőoltás kapcsán. Nem tudni, hogy kit, mikor, hol és milyen vakcinával oltanak majd, de a miniszterelnök azt legalább most világossá tette: aki nem regisztrál, azon nem tudnak segíteni. Csakhogy egyelőre több a krónikus betegségben szenvedő – tehát fokozott kockázatnak kitett – ember, mint amennyien eddig a hozzáférhető adatok szerint összesen regisztráltak.

Úgy tűnik, a bíróság a bűncselekmények áldozatainak tetszőleges összegű kártérítést ítélhet meg, miközben például a Cozma-ügyben vagy a romagyilkosságok esetén nyilvánvaló volt, hogy ezek az összegek a terheltektől soha nem lesznek behajthatók. Ezért legalább a különösen súlyos, élet elleni bűncselekmények esetére létre kellene hozni egy állami pénzalapot, amely a sértettek, illetve hozzátartozóik javára lehetővé tenné a kártérítés kifizetését, és annak behajtása érdekében – a jogosultak helyett – az állam járna el.