Minden egyes német polgárnak évi legalább 150 eurójába kerül, hogy az új tagállamokat a gyűlölt Brüsszel támogathassa. Az egy magyarra jutó száz eurós uniós befizetés viszont háromszor annyit fial nekünk. Ennek egy részét a kormányfőhöz közeli üzletemberek lenyúlják. Utálkozzunk vagy mondjunk inkább köszönetet?

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úgy kezdeményezte a lex CEU tervezetének kivételes eljárásban történő tárgyalását az Országgyűlésben, hogy az általa aláírt dokumentumot előredátumozták. Erre nem volt semmi szükség, így viszont a Miniszterelnökség közokirat-hamisítási ügybe keveredett.

Sorozatban nyerték a közbeszerzési pályázatokat a Simicska Lajoshoz köthető cégek, és az sem számított, ki tett olcsóbb ajánlatot. A G-nap óta Orbán korábbi barátja viszont csak bukhat, de ettől nem lesz jobb  nekünk, mert a piaci verseny helyett változatlanul az a szempont, hogy a kormányfőhöz közeli személy vállalkozása legyen a befutó. Simicska helyébe így a nemzet gázszerelője lépett.

Hatszázmillió forintba – meg hét évébe – fájhat az éjszaka császáraként emlegetett Vizoviczki Lászlónak az adócsalás, ha másodfokon is elítélik. A bíróság nem is mérlegelhet: ha valaki adót csalt, sikkasztott, kenőpénzt fogadott el, annak a vagyonából a jogosulatlan gazdagodás mértékének megfelelő hányadot el kell kobozni. Az elévülési idő pedig súlyosabb esetben akár 15, bűnszervezetben elkövetés esetén húsz év lehet.

Érthetetlen, miért nem lehet a parlamentben vitatkozni azon, miként oldhatnák fel a vadászok és a kutyatartók között rendre ismétlődő konfliktushelyzeteket, hogy lehetőség szerint egyetlen eb se kerüljön puskavégre. Korábban a PM-es Szabó Tímea javaslatát napirendre sem vették, s hasonló sorsa juthat az LMP-s Sallai R. Benedek múlt héten beterjesztett indítványa is.

Ostobaság ezt állítani, hogy a Teréz körúti robbantó olcsón megúszhatja a dolgot, ha esetleg az derülne ki róla, hogy kóros elmeállapotban szenved. Ez tényleg büntethetőséget kizáró ok, csakhogy ebben az esetben a kényszergyógykezelését kell elrendelni, ami addig tart, amíg annak szükségessége fennáll. Vagyis bármeddig.

Pártok csak piaci áron hirdethetnek majd a közterületi plakáthelyeken, kampányidőszakban pedig a tarifát is nyilvánosságra kell hozni – nagyjából ez a lényege a Halász János és Kósa Lajos jegyezte, kedden benyújtott törvénymódosításnak. A kormány – és szatellit szervezete – változatlanul azt csinál, amit akar, mert az állami propagandára nem vonatkozik az új szabályozás, bár Kósa mást ígért. 

Közvetítőkön keresztül betekinthetett olyan dokumentumok másolatába, amelyek azt igazolják, hogy az oroszok tényleg tudnak Orbán Viktor és pártja illegális pénzügyeiről, és ezzel zsarolni tudják – állítja Gyurcsány Ferenc. Ha ez igaz, hivatalos személyként feljelentést kellett volna tennie.

Kikapott a fideszes zuglói jelölt a vasárnapi időközi önkormányzati választáson, de ennél akár még érdekesebb is lehet, mi lesz a vége a helyi MSZP kampánykiadványa miatt kibontakozott jogvitának. A szocialistákat eddig minden fórumon elmarasztalták, de a végső szót az Alkotmánybíróság mondhatja ki. A tét: hol a véleménynyilvánítás határa a kampányban?

Jókora vörös csillag is feltűnt a Magyar Kétfarkú Kutya Párt múlt szombati szatirikus „békemenetén”, amelyen egyebek mellett vodkát és kaviárt, meg két Orbánt követeltek, de az is szerepelt a sorban, hogy vessünk véget a szólásszabadságnak, a tanszabadságnak, míg a kórházakat alakítsák át stadionokká. Ja, és tiltsák be a soros áramkört. A csillag szerepe ugyan nem vált világossá, de még baj lehet belőle.