Minden életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt személy számára lehetővé kell tenni, hogy a fogva tartás indokoltságát bizonyos időközönként felülvizsgálják. A strasbourgi bíróság azt várja el, hogy a börtönben töltött 25 év után ez megtörténjék. Nálunk erre a rabnak negyven esztendőt kell várnia, szóval nem vesszük komolyan az emberi jogi bíróság verdiktjét.

Elhagyott az a szemét, de mindig emlékezni fog arra, hogy együtt voltunk, mert a közös szexvideónkat már töltöm is fel az internetre! – akár ezzel is fenyegetőzhet a kirúgott szerető. A hatályos magyar szabályozás szerint emiatt legfeljebb két év börtön néz ki. Lehet persze sérelemdíjat is követelni, de túl nagy pénzre senki ne számítson.

Az Alkotmánybíróságnak (AB) a kvótaügyben napokban meghozott döntéséből legfeljebb annyi következik, hogy a testület kivételesen vizsgálhatja az uniós normák és a hazai jog összhangját. A testület akár azt is megállapíthatja ugyan, hogy például egy közösségi rendelet sérti az alkotmányos identitásunkat, abból azonban önmagában véve nem következik semmi.  Van azonban a határozatnak egy olyan mellékhatása, ami miatt Orbán Viktornak felesleges örülnie.

Temeti a magyar miniszterelnök a politikai korrektséget (angolul political correctness - PC), mert az gátja az őszinte beszédnek, így szembe kell szállni a minderről másként gondolkodó „liberális szekta főpapjaival”. Ez a kiátkozott fogalom viszont a számunkra leginkább azt jelenti, hogy mindent szabad, ami mások jogait és emberi méltóságát nem sérti. Így értelmezni sem igen tudjuk, ehhez képest vajon mit ért Orbán Viktor „őszinte beszéden”.

Úgy fest, paradigmaváltás következik be a kormányzati politikában, ezért azt gondoljuk, valamit tennünk kell: indítunk egy blogot. A célunk nem több, mint felelős értelmiségiként reagálni mindazokra a történésekre, amelyekkel kapcsolatban gyakorló jogászként véleményt kell nyilvánítanunk.