A sztrájk célja, hogy a munkavállalók a gazdasági és szociális érdekeik érvényesítése érdekében a munkáltatónak – beleértve az ő üzleti partnereit is – legálisan kárt, de legalábbis kellemetlenséget okozzanak. Ha a BKV leáll, s tumultuózus jelenetek alakulnak ki, azzal a dolgozók éppen a céljukat érik el: legyen nagy balhé, és akkor a munkáltató, illetve a politikusok a követeléseiket talán komolyan veszik. Ha jogszerű a munkabeszüntetés, a cég és az utasok is maguk viselik a következményeket. Kártérítésre tehát senki ne számítson.

Alighanem túlértékelte a kormányfő szerepét Lázár János, amikor tavaly tavasszal azt mondta, hogy Soros György kész aktívan fellépni az egyik legveszélyesebbnek tekintett európai politikai ellenfelével, Orbán Viktorral szemben. A Soroshoz köthető alapítvány ugyanis nem sokat költ Magyarországra: az Open Society Foundations az éves büdzséjének töredékét szánja ránk.

Talán bele sem gondolnak sokan, mit jelentene, ha Magyarország felmondaná az emberi jogi egyezményt. Összeállításunkban azt igyekszünk bemutatni, miként befolyásolja a mindennapjainkat, hogy az önkényeskedő hatalom felett még létezik külső kontroll. Ha ez megszűnik, mindannyian pórul járunk.

Nekiment a strasbourgi bíróságnak a Fidesz frakcióvezetője is, mert egy menekültügyben elmarasztalták Magyarországot. A politikus a nemzetközi fórum joghatóságát is kétségbe vonná, aminek közvetett következménye lehet, hogy az Európai Unió Tanácsában megvonhatják Magyarország szavazati jogát. Ez elég nagy szégyen lenne, ráadásul a támogatások terén is sokat veszíthetnénk.

No, ez az, amit itt nem szabad (Forrás: Totalcar)

Tényleg érdemes megtagadni a közterület-felügyelet által kiszabott bírság megfizetését, ha azt valahol a térfigyelő kamerák felvétele alapján közvetlenül a forgalmi rend megváltozása után szabják ki az autósokra? A főpolgármester ezt javasolja, de nagyon nincs igaza. Az ilyen eljárás tisztességtelen lehet, de jogilag támadhatatlan, s aki nem fizet, azt kockáztatja, hogy az autóját kivonják a forgalomból, a büntetést meg behajtják.

Elege van a várólistákból? Ostromolja bátran a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőt, mert ha az orvosilag indokolt időn belül nem jut hozzá Magyarországon a megfelelő ellátáshoz, bármely uniós tagállamban kezeltetheti magát. Elvileg.

A készülő büntetőeljárási kódex szerint akár feleannyi büntetéssel megúszhatja a terhelt, ha nem akadékoskodik, hanem beismerő vallomást tesz és kész egyezséget kötni az ügyésszel. Így a nyomozást hamarabb le lehet zárni, s nem kell bírósági tárgyalások sorát tartani, vagyis a büntetőeljárás lényegesen olcsóbbá és gyorsabbá válhat. Ezzel mindenki jól jár.

Nagyjából fejenként hárommillió forint kártérítést kellene fizetnie a magyar államnak az emberi jogi bíróság döntése szerint, mert két menedékkérőt fogva tartottak, majd Szerbiába küldték vissza őket. A kormány nem nyugszik bele a verdiktbe, hiszen ez a gyűlöletkeltésre alapozó, meglehetősen embertelenre sikeredett migrációs politikát ássa alá. A Nemzeti Együttműködés Rendszere más esetekben sem szereti, ha bárki a szabályok betartására hívja fel a hatalmon lévőket.

Tetszik, nem teszik, a hatóságok a világon mindenütt alkalmazhatnak különleges eszközöket és módszereket a bűncselekmények felderítése vagy a nemzetbiztonság érdekében. Ez nálunk sincs másként. Legfeljebb az vetődhet fel, hogy a jogalkotó végtelenül ügyetlenül próbálta indokolni a rendőrségi törvény tervezett módosítását.

Jó ideje mást sem csinálunk, mint harcolunk „Brüsszel”, szóval tulajdonképpen magunk ellen, hiszen a közösség testületei mégiscsak együttes akarattal jöttek létre, ráadásul a tagállamok képviselőiből álló  Tanács nélkül semmilyen érdemi döntés nem születhet. És nem minden baromság, ami Brüsszelben történik. Az EU létrehozta például az európai iskolákat. Tanulhatnánk belőle, hogyan lehet a jövő generációkat úgy képezni, hogy valódi esélyt kapjanak a boldogulásra.