A jogállamiság nagyobb dicsőségére adtak két hetet a hivatalosan máig nem ismert körbe tartozók, vagyis a rezsicsökkentésből majd részben kimaradó fogyasztók számára a piaci villamosenergia- és gázárak alkalmazására való felkészülésre. Erről a háborús veszélyhelyzetben is legalább kormányrendeletet kellett volna hozni, ami máig nem született meg, de az intézkedés augusztus 1-jén hatályba léphet.

A büntetés-végrehajtás két kutyakiképzője fulladt a Dunába egy fogolyszökést imitáló gyakorlat közben. Ezzel kapcsolatban kérdések sora adódik: megfelelően felkészítették-e a fegyőröket a feladatra? Rendelkeztek-e megfelelő védőfelszereléssel, s miért a folyónak azt a szakaszát választották, ahol veszélyes örvények vannak, amelyek leküzdése teljes menetfelszerelésbe öltöztetett gyakorlott úszók számára sem feltétlenül megoldható kihívás?

Nagy kérdés, hogy a rendeleti kormányzás – amely direkt, a piacgazdasággal nehezen összeegyeztethető beavatkozást is jelent a gazdasági folyamatokba – most mit segít a lakosságnak? Összességében vélhetően keveset, mert az olcsóbb csirkefarhát árát más termékekben fizetjük meg. A rezsicsökkentés sincs ingyen, mert valamilyen trükkel – gondoljunk csak a világelső, 27 százalékos áfára – azt is rajtunk hajtják be. Magyarország államformája tényleg a veszélyhelyzet lett? A rendeleti kormányzás amúgy nem ismeretlen a számunkra, hiszen az egykori pártállami alkotmány sem szólt másról.

A dolgozókat a gazdasági és szociális érdekeik biztosítására megilleti a sztrájk joga. Vagy nem, mert van bőven kivétel. Az új köztársasági elnök által aláírt legutóbbi törvénymódosítás szerint a gyakorlatban a pedagógusok sem élhetnek a munkabeszüntetés, mint a nyomásgyakorlás leghatékonyabb eszközével.

Miközben a héten a Parlamentben megkezdődött az országos referendumot elrendelő határozati javaslat előkészítése, az Alkotmánybíróság szerdán a Karácsony Gergely által a kínai Fudan Egyetem és az álláskeresési járadék ügyében kezdeményezett népszavazási kérdéseket hitelesítő kúriai végzéseket felülvizsgálta, és kimondta: a döntések alaptörvény-ellenesek. Vagyis nem lesz referendum, ami azt jelenti, hogy a szervezők hiába dolgoztak, akik pedig aláírtak, azokból is bohócot csináltak. Ezzel a helyzettel a jogalkotónak kezdenie kellene valamit.

Az ügyvezető kormány máris jelezte: amint megalakul a sorban negyedik, Orbán Viktor vezette kabinet, a „gránitszilárdságú” alaptörvény tizedik módosítását kezdeményezik. Erre azonban semmi szükség, és az újabb változás csak azt szolgálná, hogy – az orosz-ukrán háborúra hivatkozva – folytathassák a rendeleti kormányzást. Így az egész parlament, beleértve a fideszes politikusok sorát, továbbra is csak biodíszletként szolgálna.

Bibó Istvánt idézve: mindenütt meg kell teremteni a szabadság kis köreit, ahol nem a félelem uralkodik. A civil társadalom aktív közreműködése nélkül ez persze nem megy. És hiteles, a NER lebontásában érdekelt, a személyes ambícióikon felülemelkedni valóban képes politikusok nélkül sem. Különben marad a kétharmados kudarc, utána meg a marakodás.

Megbüntette a Nemzeti Választási Bizottság azokat a civil szervezeteket, amelyek a „gyermekvédelminek” hazudott népszavazás érvénytelenségére szólítottak fel. Az ugyanazon ülésen született másik határozat szerint – bár a jogsértés megállapítható – nem kell bírságot kiszabni. A Kúria pénteki jogerős döntései szerint viszont nem is történt semmi.

A békés egyet nem értés politikáját javasolja mindenkinek Orbán Viktor. A saját felelősségét abban látja, hogy tud-e jó példával elöl járni. Csakhogy 12 évnyi, erőből történő politizálás után hihetünk-e neki? Aligha, hiszen korábban ő mondta ki, hogy a parlament ellenzék nélkül is működik.

Antall József egykori kormányfő igazi államférfi volt, aki nem a hatalom kizárólagos megszerzését, s annak örökös birtoklását, hanem a nemzet felemelkedését tekintette céljának. Akár olyan áron is, hogy nem mindig az őt támogató pártok uralják majd a parlamentet, s nem mindig ő lesz a miniszterelnök. Mindenkinek van mit tanulnia tőle.