Az innovációért és technológiáért felelős miniszter az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető tömeges megbetegedést okozó humánjárvány megelőzése, illetve következményeinek elhárítása, az emberek egészségének és életének megóvása érdekében, a járvány terjedésének modellezése, elemzése céljából jogosult bármely rendelkezésre álló adat megismerésére, kezelésére. A kormányrendelet szerint erre nincs semmilyen határidő, sem külső kontroll. Ez a jogállam csődje.

Már szinte megszoktuk, hogy hazugnak, tolvajnak, nemzetárulónak minősítik egymást a politikai ellenfelek. De azért eddig még terroristának nem nevezték a másként gondolkodókat, s hentesnek sem az egészségügyért felelős minisztert. Ide vezetett a Nemzeti Együttműködés Rendszere.

Nagyjából tucatnyi Németországban dolgozó munkavállaló tért együtt vissza pár napja, és a határon valamennyien megkapták a piros cédulát, s utasításba kapták, hogy azonnal menjenek haza, és a karanténra figyelmeztető jelzést ragasszák ki az ajtóra. Egyiküket a felesége és két kisgyermeke várta, akik a férj megérkezése után szintén "házi fogságba" kerültek, és a rendőrség minden nap ellenőrzi, hogy valóban otthon vannak. Ennyi ráfordítással akár tesztelhették is volna őket, és akkor nem kell két hétig görcsösen reménykedni, hogy egyikük sem beteg.

A kormányfő felelőtlen politikája miatt esetleg többen halhatnak meg vagy szenvedhetnek súlyos egészségromlást a kórházi ellátás megvonása miatt, mint amennyi áldozatot a koronavírus követelhet. Orbán Viktor szerint csak főpróba a kórházi ágyak felének kiürítése, de ha egyelőre csak nyolcszáz vírusfertőzött szorul kórházi ellátásra, és a járvány május 3-án tetőzni fog, mi szükség volt több tízezer beteg kiebrudalására? Velük mi lesz? Most tényleg olyan a helyzet – a miniszterelnök által kedvelt háborús retorikánál maradva –, mint hogy előbb lövünk, azután majd mérlegeljük a „tűzparancs” következményeit.

A koronavírus-járvány miatt kihirdetett veszélyhelyzetre hivatkozással egyes polgármesterek saját hatáskörben döntöttek például a település költségvetéséről, esetleg a képviselői tiszteletdíjak teljes megvonásáról. Másutt meg költekeznek: sportegyesületek támogatásáról határoznak, szabadidőparkot létesítenek, a polgármesteri hivatal munkatársainak többletjuttatásairól döntenek, de nem egyszeri alkalommal, a veszélyhelyzet idejére szólóan, hanem az évi egyszeri pluszpénzt később is fizetni fogják.

Nem értünk a virológiához, nem értünk a gazdaságpolitikához, nem értünk a válságkommunikációhoz, s végképp nem értünk ahhoz, miként kellene kezelnie a kormánynak a koronavírus-járványt. Hülyék viszont nem vagyunk, és mindezzel kapcsolatban akadnak aggályaink. Ha a kérdéseink egy korábbi nemzeti konzultációra emlékeztetnek, az nem a véletlen műve.

Hirtelen megvilágosodott kedd éjszaka Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, és a függő hatályú döntés jogintézményének megszüntetésére hivatkozva – ami a hétköznapi halandók számára értelmezhetetlen – benyújtott egy terjedelmes salátatörvényt, amely olyan jogszabályokat módosítana, amelyek jelentős részének semmi köze a javaslat tárgyához. Korábban az Alkotmánybíróság is felhívta a figyelmet rá, hogy ez a jogalkotási gyakorlat elfogadhatatlan. De ha Semjén álmodik egy nagyot, az persze új helyzet.

A bírósági eljárási szabályokat is részlegesen átírta a kormány a rendkívüli jogrendre hivatkozással. Egyes intézkedések indokoltak lehetnek, de veszélyes játékba kezdtek, mert az igazságszolgáltatás működését érintő rendelkezések hirtelen és nem feltétlenül átgondolt módosítása jogállami alapelveket sérthet.

Ha a kormány elejét akarná venni annak, hogy a járvány idején bárki elkövethesse a közveszéllyel fenyegetés vagy a rémhírterjesztés bűncselekményét, maga járhatna élen azzal, hogy részletes választ ad a közvéleményt érdeklő kérdésekre. Így információval szolgálhatna a fertőzöttek nem, életkor és lakóhely szerint megoszlásáról, a mintavétellel érintett emberek valós számáról, s az egészségügyben dolgozók közötti megbetegedési arányról is. Ha lennének hiteles adatok, senki nem terjeszthetne „rémhíreket”.

Valószínűleg nem született még olyan jogszabály, amelynek kapcsán a jogalkotó eleve jelezte: az úgysem tartható be. Most, a koronavírus-járvány kapcsán ezt is megéltük, hiszen a miniszterelnök saját nyilatkozata szerint beszélt a rendőrökkel, és jelezte, hogy a kijárási korlátozásról szóló rendelet kapcsán nem az a feladatuk, hogy mindent sarkosan betartassanak – mert azok úgysem tarthatók be –, inkább nyerjék meg az emberek együttműködését.