A közszolgálati média ingyenesen köteles közzétenni az országos listát állító pártok kampányhirdetéseit. Ma azonban egyetlen szervezet keretén belül működik valamennyi állami rádió és televízió, s a politikai reklámokat a legnagyobb nézettségű/hallgatottságú csatornán kell sugározni. Ha az ellenzéknek pechje van, két sláger között kapnak majd pár másodpercet, hogy meggyőzzék a választókat, miért érdemes rájuk szavazni.

Korábban nehezen elképzelhető dolgok történnek az igazságszolgáltatás háza táján: egy bíró pert kezdeményezett az Országos Bírósági Hivatal elnöke ellen, ugyanakkor őt beválasztották az elnök asszony felett ellenőrzési jogköröket gyakorló Országos Bírói Tanácsba. Egy másik kollegája meg lemondott a bírói tisztségéről, mert szerinte már konkrét ügyekben is központi iránymutatást adnak. Vajon mi folyik itt?

Aki az államhatár jogellenes átlépéséhez segítséget nyújt, bűncselekményt követ el. Ilyen egyszerű a helyzet. Ehhez képest vajon mit jelent, hogy az illegális migrációt támogató szervezeteknek e tevékenységüket be kell jelenteni, s ha illetéket fizetnek, működhetnek tovább? Ez az őrület maga!

Hihetetlen mélységekbe süllyed az hatalom, amely gazdasági szankciókkal próbálja ellehetetleníteni az ellenzékét. Nem hittük volna, hogy ez is bekövetkezhet. Erre épeszű ember egy uniós tagállamban nem gondolhatott. S hogy ebből mi fog kisülni? Tudja a fene, de az biztos, hogy ennek a velejéig romlott kormánynak belátható időn belül buknia kell.

Titokban befogadtunk 1300 menekültet a Külgazdasági és Külügyminisztérium helyettes államtitkára szerint, de nincs ebben semmi titok. Miként az is nyilvános adat, hogy Magyarországon negyedmillió külföldi – „migráncs” – él, jelentős részük nem uniós állampolgár. Szerencse, hogy tőlük nem fél a Fidesz.

A politikai szervezetek kérhetik híveik anyagi támogatását, ezzel nincs semmi baj. De a számvevők vajon olyan rigorózusan figyelik-e, hogy a Fidesz adománygyűjtő akciója során befolyó pénzt mire használják, mint amilyen szigorúan az ellenzéki pártok zsebében turkáltak?

A politikusoknak és a hozzátartozóiknak is lehet saját vállalkozása, s ezzel önmagában nincs semmi baj. Jó lenne azonban, ha mindenki kiterítené a lapjait, és akkor nem lengené be a gyanú árnyéka például a kormánytagok, parlamenti képviselők vagy rokonaik egyes üzleti tranzakciót. 

Ha az államfő valóban április 8-ra írja ki a választást, február közepén kezdődik a hivatalos kampányidőszak, március első napjaiban pedig be kell jelenteni a jelölteket és az országos listákat. Mire lesz elég a még mindig egymással huzakodó pártoknak ez az alig több mint másfél-két hónap?

Az EBESZ 2014-ben ajánlások sorát fogalmazta meg az akkori országgyűlési választás kapcsán. A dokumentumból kiderül, hogy a „nagyobbik kormánypárt aránytalan előnyt élvezett a korlátozó kampányszabályzás, a média politikai részrehajlása és a kormányzati és párttevékenységeket összemosó kampánytevékenységek révén”. Most mennyire lesz jobb a helyzet?

Dolgozott elismert üzletemberként és közgazdászként, de diplomataként és államférfiként is. Mindezt úgy, hogy sem szakképesítéssel, sem formális politikai hatalommal nem rendelkezett. Jean Monnet kizárólag saját képességeinek köszönhetően érte el azt, hogy Európa vezetői a közös célok és az együttműködés zászlaja alatt rendre felsorakoztak mögötte, s ma az Unió alapító atyái között tisztelhetjük.