„A nép nem betiltható, de a kormány leváltható” szövegű plakátok jelentek meg a napokban. Nem derül ki, hogy az újabb kampányt ki finanszírozza, így az sem, hogy az kinek az érdekeit szolgálja. Bár tulajdonképpen senkiét, hiszen az üzenet evidencia. Egy biztos: a kormány által egyoldalúan áterőltetett plakáttörvény megkerülhető, mert nincs olyan jogszabály, amelyre hivatkozással ezeket a kétségkívül áthallásos feliratokat el lehetne távolítani.
Tengerre néző szobát foglalt, de az ablak máshová nyílik? Nincs saját tévé, pedig ígérték? Messzebb van a strand, mint ami a prospektusban szerepel? Az utazásszervező azt állította, hogy lesz ingyen wifi, de a kapcsolat akadozik? Piszkos az asztal az étteremben, esetleg lassú a kiszolgálás? Azonnal szóljon, és ha a problémát nem orvosolják, a befizetett részvételi díjból visszatérítésre tarthat igényt!
Tücsköt, szöcskét, sáskát, skorpiót, hangyát, s mindenféle más ízeltlábút is lehet hamarosan emberi fogyasztásra árusítani az unión belül az új élelmiszerekről szóló EU-rendelet szerint – már ha az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság az ilyen termékeket nem találja az emberi egészségre veszélyesnek. A jogszabály jövő januártól valamennyi tagállamban kötelezően alkalmazandó.
Ezerszám hallgattak ki embereket, akik a magyar letelepedési kötvényeket forgalmazó Arton cég irodájának közelében tartózkodtak, amikor oda máig ismeretlen tettesek betörtek. Adataikat a rendőrség a mobilszolgáltatóktól szerezte meg, amelyek kötelesek információt szolgáltatni. Kérdéses azonban, hogy nem alapjogsértő-e a személyes adatok szinte parttalan gyűjtése. Az Alkotmánybíróságnak erről hamarosan mondania kell valamit.
Menet közben kigyulladt egy autó, s a jármű vezetője úgy döntött, hogy azonnal letér a főútról és parkolót keres. Talált is két kocsi között egy helyet, ahová beállt, majd kiugrott a vezetőülésből. A saját autójából csak a fémváz maradt, a mellette levők pedig félig leégtek. Vajon állja valaki a vétlen személyek kárát?
Érthető, miért nem tetszik az Orbán-kormánynak az Európai Ügyészség, amely a tagállami hatóságoktól függetlenül folytathatna eljárást az EU-támogatások lenyúlásának gyanúja esetén, s akár a vádat is képviselhetné a nemzeti bíróságok előtt. A vádmonopólium megtörése esetén még egy uniós tagállam legfőbb ügyésze sem húzhatná ki a slamasztikából a közösségi pénzekből élősködő potentátokat.
Az „alaptörvényt vagy tisztsége gyakorlásával összefüggésben valamely törvényt szándékosan megsértő (…) köztársasági elnökkel szemben az országgyűlési képviselők egyötöde indítványozhatja a tisztségtől való megfosztást” – azt tartalmazza az alaptörvény. Ha Áder János aláír egy, a hatályos szabályok nyilvánvaló semmibevételével elfogadott törvény, államfői alkalmasságának kérdése kétségkívül felvetődhet. Ám a jelenlegi rezsimben ennek semmilyen közjogi következménye nincs.
Az utazásszervező vagy -közvetítő cégnek egy uniós irányelv szerint vagyoni biztosítékot kell felmutatnia arra vonatkozóan, hogy fizetésképtelenség esetén – történjék bármi – a pórul járt utasokat teljes egészében kártalanítani tudja, illetve képes őket hazaszállítani. Vajon a magyar állam megfelelően ültette át a hazai jogba az EU-normát? Úgy tűnik nem, és ezért szükség esetén viselnie kell a felelősséget.
Hogyan ellenőrizhető a nemzeti konzultációról közzétett adatok hitelessége? – egyebek mellett ezt kérdezte a kormányfőtől az LMP társelnöke. A Miniszterelnöki Kabinetiroda válaszából viszont megtudhatta, hogy a „magas részvétel azt bizonyítja: sokan tartják fontos kérdésnek azt, hogy hazai kézben tudjuk tartani az adók, a bérek és a rezsi meghatározását, valamint a bevándorlás elleni fellépést is”. Mindegy mi volt a kérdés, a kormányzati agitprop azt mantrázza, amit akar.